OCR
8. Örmény városképek s I53 debb vonulatok húzódnak a település mellett. A domboldalakon szőlőskertek, illetve gyümölcsösök váltották egymást, majd a letarolt erdők helyén fás legelők következtek. Csikszépvizen és Gyergyószentmiklóson a falu feletti dombok mögött feltűnik a magashegyi táj, sőt a székelyek lakta falurészek mélyen benyomultak a meredeken emelkedő patakmeder mentén a hegyek közé. Ezek a meredek utcák azonban csak annyiban emlékei az örmény városépítészetnek, hogy a megtelepedés korai stádiumában a Kárpátokon átvezető utak közelsége döntő fontosságú volt. Az utcahálózat történeti fejlődése nem felfelé, hanem lefelé, a folyószint irányába vezetett. Itt futottak a regionális közlekedési utak. Az örmény városok azonban ambivalens viszonyban álltak a nagy országos utakkal, és mintha kerülték volna azok közvetlen környékét. Az armenizmus ideológusai úgy vélték, hogy mindez az örmények zárkózott életmódjával magyarázható. Való igaz, hogy az átmenő forgalom nélküli városokban kevesebb idegen fordult meg, ami egy diaszpóra jellegű kisebbség számára biztonságot és otthonosságot adhatott. Az is igaz, hogy az örménység beilleszkedésével párhuzamosan Szamosújvár behozatta a megyei utat, így zártsága nagyrészt feloldódott. Gyergyószentmiklóson is hasonló folyamat játszódott le a főtér nyugatra költözésével és a keresztirányú országút menti telkek beépülésével. A távolsági utak mentén növekvő és szétterülő századfordulós város tehát merő ellentéte a zárt 18. századi örmény településnek. A leginkább szétterülő szerkezettel Gyergyószentmiklóson találkozni, ahol a deszkaüzemek mintegy három kilométerre települtek a 18. századi örmény templomtól. A vasutat és az örmény várost egy hosszú utca kötötte össze, amelynek belső részén villák, külső telkein parasztporták álltak. Ez a kifutó utca ma már alig érzékelhető, mivel a 20. század második felében mögötte épült fel Gyergyószentmiklós lakótelepe, a Virág negyed. A lakótelep lehúzta a völgybe a várost, így az eredeti örmény központ - amely már a századfordulón is háttérbe szorult — végképp periférikus helyzetbe került. Gyergyószentmiklóshoz képest Erzsébetváros expanziója már a századfordulón sem volt számottevő. A vasútállomás ipari üzemek nélküli szórványként állt a tájban. A másik jelentős táji elem, a Küküllőn átívelő híd ma éles beépítési határ, de a századfordulón még magában állt az Almáskertnek neve33 Szongott Kristóf 1893: 20.