Oldal 112 [112]
OCR
6. A településszerkezet + III illetve az állami főgimnázium (1899, tervezte Alpár Ignác). Korábban a főutca egy üres, időnként vásározásra használt térségbe torkollott. Ez az üres térség választotta el egymástól az örmény várost és a váraljai falut, Kandiát. Az új építkezéseknek is köszönhetően a két korábban önálló település a főutca mentén összenőtt. A mellékutcákban ez a folyamat spontán módon zajlott le, meglehetősen kusza településszövetet kialakítva, ahol a Kandia szegényei (főként görög katolikus és ortodox románok) telepedtek meg, egyre közelebb kerülve az örmény város szabályos utcáihoz. Nemcsak a románság, de más erdélyi nemzetiségek is egyre nagyobb szerepet kaptak a település életében. Az örmény városon belül a Szamostól távolodva egyre szabálytalanabb alakú telekszerkezeteket találunk, amelyek azontúl, hogy későbbi, tehát nem a barokk korra jellemző beépítések, egyben a betelepülő nemzetiségek lakóhelyei is voltak." Itt találjuk a magyarok református templomát, illetve a zsidóság zsinagógáját is. Ha összevetjük a szamosújvári változásokat a gyergyószentmiklósival, úgy azt mondhatjuk, hogy míg ott a 18. századi örmény centrum fokozatosan perifériára szorult, addig Szamosújváron a centrum helyben maradt ugyan, de új kontextusba került. A korábbi zárt, az örménység dominálta főtér tartalma átalakult. Része lett egy többnemzetiségű városnak, amelynek centruma a külvárosok felé kapcsolatot teremtő főutca, illetve az innen elágazó, a vasútállomásra vezető utca lett. A főtér ennek az új centrumnak továbbra is legfontosabb része, de már nem irányítója, hanem részese a város sokszínűségének. A főtér szerepváltozása Erzsébetvárosban is lejátszódott. A hivatali réteg túlsúlya miatt azonban lényeges eltérések is adódnak Szamosújvárhoz képest. A huszárlaktanya 1840-es felépítésével a városcentrumtól távol egy olyan jelentős épület született meg, amely idővel maga felé vonzotta a városszövetet. Vele konkurálni legfeljebb a néhány évtizeddel később megnyitott vasútállomás tudott volna. Ám a vasútállomás inkább a gazdasági elitet vonzotta volna, ami Erzsébetvárosban nagyrészt hiányzott. A laktanya tisztikart és vele egy sajátos polgári, hivatalnoki életformát hozott a városba, amely életforma meghatározta a 19. század végének erzsébetvárosi társadalmát. A laktanyához vezető úton fákkal szegélyezett sétautat létesítettek, az allé mentén pedig elegáns villák épültek. Ez a változás természetesen a korábbi 49 Pop, Virgil 1997: 41.
