Oldal 105 [105]
OCR
104 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN kívül kis mélységű telkeket találunk. A telkek végéből lehasított, utcára néző, néhol szűkebb, máshol tágasabb házhelyek az örmények centrumbéli helyfoglalásának a lenyomatai. A centrumba költözésnek nem volt előre rögzített terve, mint Szamosújváron vagy Erzsébetvárosban (lásd bővebben lentebb), hanem fokozatosan, a telkek utcai részének bérbevételével párhuzamosan zajló folyamattal állunk szemben, amely a 18. század végén, a 19. század elején zajlott, az örmények plébániájától haladva a katolikus templom jelezte központig.”” Összességében elmondható, hogy a székely településeken fennmaradt a középkorból örökölt rendi önkormányzatiság, amit később bonyolított a székely határőrezredek megszervezése (1762-től kezdve)."" Mivel így számtalan egymásnak ellentmondó érdek és tulajdonforma létezett, az örmény kolónia számára csak a fokozatos, egyéni alkukon és bérleti szerződéseken nyugvó birtokszerzés lehetősége maradt." Székelyföldön az örményeknek csupán személyhez kötött autonómiájuk volt, amelyet a Mercantile Forum vagy más egyesülés, főként az örmény céhek tagjaiként élvezhettek. A kamarai birtokok esetében egészen más volt a helyzet, mivel az erdélyi fejedelem birtokait megöröklő bécsi udvar, mint tárgyaló fél, szabadon rendelkezhetett a földterülettel. A kamara hosszú lejáratú bérleti szerződésben, egy tagban bocsátotta a közösség rendelkezésére a területet, melyet később el is adott." Ebből következően Szamosújváron és Erzsébetvárosban a feudális viszonyokhoz jobban illeszkedő városi önkormányzatiság jött létre. Mindez pedig lehetőséget teremtett arra is, hogy a székely kolóniákra jellemző fokozatos és spontán helyfoglalással ellentétben tervszerű városépítészeti elgondolások valósuljanak meg. A tervszerűség — főként Szamosújvár esetében — egy egészen új városalaprajzot jelentett, amely egy már meglévő , anyatelepülés? mellett épülhetett fel. Ez az anyatelepülés egy katonai jelentőségét nagyrészt elvesztett, de még álló reneszánsz erődítés körül kialakuló, szabálytalan utcákból álló falut jelentett." Ellentétben a székely falvak közösségi szabályok szerint rendeződő alaprajzával, a vár alatt főként katonai és egyéb szolgálatot vállaló nemesek, úgynevezett 27 Köllő Miklós: i. m., o. n. »® Päl Judit 2003: 262. 229 Garda Dezső 1992: 28. %° Szongott Kristóf 1900, I. kötet: 105.; Ávedik Lukács 1896: 62. 3 Kovács András (2003): Késő reneszánsz építészet Erdélyben 1541-1720, Budapest-Kolozsvár, 50.
