Oldal 92 [92]
OCR
5. A város és vidéke változó kapcsolatai + 91 A székely város esetében megint csak más pályát látunk magunk előtt. Gyergyószentmiklós a 18. század elején már komoly népességkoncentrációval, illetve vásári kiváltságokkal rendelkezett. , Az 1607-es évi vásárjog révén Gyergyőszentmiklós nemcsak a Gyergyoi-medence, banem egész Kelet-Erdély egyik legfontosabb kereskedelmi központjává alakult. Ebben az időszakban épült ki a pricskei vám, amely tulajdonképpen az Erdély és Moldva közötti átmenő kereskedelemnek ezt a szakaszát is ellenőrizte. "?? Építészetileg persze mindez alig volt több, mint egy tágasabb falu, ám ahhoz elegendő volt, hogy kerete legyen a következő két évszázad városiasodásának. Óriási különbség tehát, hogy míg a két kamarai birtokközpont az örménység közreműködése nélkül semmiképpen sem emelkedett volna a falusi státusz fölé, addig Gyergyószentmiklóson az idegen kereskedő és iparos réteg inkább csak felgyorsította a nélküle megindult városiasodást."? Gyergyószentmiklós fekvésénél fogva életkamra-központként funkcionált, központja volt a hasonló nevü Gyergyöi-medencenek.”* Regiös elsőbbsége azonban nem volt minden időkben vitán felüli. A 15-16. században úgy tűnhetett, a szomszédos uradalmi központ, Gyergyószárhegy lehet a vidék központja. Ám a teljes jobbágyi alávetettséget sikeresen kivédő székely katonatársadalom számára végül ideálisabb centrumnak bizonyult az önigazgatását részben fenntartó Gyergyószentmiklós, mint a rezidenciális jellegű Gyergyószárhegy." Gyergyószentmiklós minden tekintetben illeszkedett a környező vidék településeinek sorába. Több önálló falu a 14. században gyergyószentmiklósiak kirajzásának eredményeként jött létre, mint például Tekerőpatak, Kilyénfalva vagy Vasláb."" A várost szinte szabályos körben - illetve a Kárpátok miatt csak félkörben — fogják körbe a kisebb-nagyobb falvak. Sőt, mint arról a településszerkezeti részben bővebben is lesz szó, maga a város is egy falusias telepü192 Garda Dezső 1992: 19. 53 Tarisznyás Márton: i. m. 179. 54 A település egyébiránt része a székelyföldi medencéket 50-60 kilométerenként szervező kisvárosi láncolatnak, amelynek további tagjai Csíkszereda, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, illetve a regionális központtá fejlődő Marosvásárhely. Benkő Elek-Demeter István-Székely Attila (1997): A középkori mezőváros a Székelyföldön, Kolozsvár, 26. 55 Garda Dezső 1992: 15. 96 TŐ 1992: 9.
