Oldal 89 [89]
OCR
88 « ÖRMENY VÄROSEPITESZET ERDÉLYBEN A 18. század legelején Erdélyben kettős települési struktúra élt egymás mellett. Az említett Szászföldön a távolsági kereskedelmi városok hálózatos modellje volt a domináns, amely kiegészült az adminisztrációs közigazgatási feladatokkal is. Mindeközben Erdély középső és keleti területei városhiányos vidékeknek számítottak. Jellemző, hogy az egyik leginkább városiasító tényező, a kereskedelem is inkább fejedelmi és földesúri uradalmakhoz kötődött, semmint városokat hozott volna létre." A 18. század elején Erdély központos helyei között számtalan uradalmi kastélyt találunk. Az uradalmi helyek jellemzője az erődített vár, illetve várkastély, amelyet falvak gyűrűje vesz körül. Ilyen fejedelmi központ volt Szamosújvár és Ebesfalva, a későbbi Erzsébetváros is. A székelyföldi kolóniák helyzete merőben más volt. A székely társadalom közösségi, rendies autonómiája révén sikeresen ellenállt a teljes feudalizációnak, így faluhálózata megőrizte szétszórtságát, az uradalmi központoknak nem sikerült minden tekintetben a környező falvak fölé kerekedniük." Ugyanakkor nem alakultak ki városok sem." A 18. században valamiképpen városnak tekinthető települések inkább nagyobb falusias tömörülések voltak. Gyergyószentmiklós egy útkereszteződésnél alakult ki, Csikszeredät a közeli Csíksomlyó búcsújáró hely emelte ki a falvak sorából."5 Csíkszépvíz városias fejlődése elől éppen a csíkszeredai falukonglomerátum születése vette el az életerőt. Ahhoz ugyanis túlságosan közel feküdt Csíkszeredához, hogy önálló vásáros centrummá váljon, ahhoz viszont már messze, hogy csatlakozzon a falukonglomerátumhoz. Székelyföldön különösen erőteljes volt a 18-19. század urbanizációja, hiszen egy alapvetően városhiányos területen bőven volt fejlődési potenciál." Azonban nemcsak itt, de Erdély más pontjain is megerősödtek a regionális 52 Erdélyben alapvetően három feudális gyökerű közigazgatási egység élt egymás mellett: a szászföldi, a magyar és a székely. A három — középkori értelemben vett — náció területén eltérő szokásjogok éltek (Köpeczi Béla: i. m., I. kötet, 348.). A 19. század közepéig-végéig mindez erősen kihatott a térségek eltérő urbanizációs fejlődésére is, olyannyira, hogy Makkai László, az erdélyi városhálózat kialakulását elsőként vizsgáló történész e hármas tagoltságot vette kiindulási pontként (Makkai László: i. m.); Bíró Vencel: i. m. 223. "3 Imre István (1983): A törvénybozó székely falu, Bukarest. 54 Vámszer Géza (2008): Csík vármegye településtörténete, Csíkszereda, 35. (eredetileg 1941). 5 Bulla Bela-Mendöl Tibor 1999: 312. 86 Trécsanyi Zsolt (1988): Habsburg-politika és Habsburg-kormanyzat Erdélyben 1690-1740, Budapest, 334-335.; Pal Judit 2003.
