Oldal 88 [88]
OCR
5. A város és vidéke változó kapcsolatai s 87 központja. Jelentős mezőgazdasági háttérterülettel rendelkezik, irányítója a környező vidéknek, ugyanakkor a városi polgárság maga is alávetett pozícióban van az uralkodóval szemben. Jellemző példája a rezidenciális város. Hasonló logika szerint különböztette meg Lepetit az adminisztratív/kontinentális és a hálózatos/tengeri modellt. Az elnevezésből látszik, hogy az adminisztratív/kontinentális típus elsősorban a szárazföldek, illetve általában a homogén adottságú vidékek jellemző formája. Az adminisztratív típus a magyar földrajztudomány életkamra-központ fogalmával rokonítható."" Az életkamra markáns morfológiai határokkal, rendszerint hegyekkel vagy nehezen járható vizenyős területekkel körülölelt, homogén természeti adottságokkal rendelkező vidék. Az életkamrák törzsi, később földesúri székhelyei voltak a kialakuló megyerendszer adminisztrációs központjai a 10—13. században." A későbbi fejlődés jellemzője, hogy a várak körül szerveződő adminisztráció vagy maga is városiasodott (például Kolozsvár), vagy fokozatosan átvándorolt valamelyik közeli, részben már a hálózatos elv szerint szerveződő kereskedővárosba. Lepetit kiinduló elmélete szerint a hálózatokba szerveződő kereskedővárosok a távolsági kereskedelemre specializálódott tengerpartokon tömörülnek. Ugyanakkor — földrajzi szempontból tekintve — az eltérő adottságú földrajzi tájak esetében, például a hegyvidék és az alföld találkozásánál is kialakulhatott sajátos , partvidéki" jelleg, sőt még a politikai határok mentén is. A magyarországi földrajzi irodalomban vásárvonalként emlegetett jelenség hozta létre például a Felföld előterében Gyöngyös, Eger, Miskolc, valamint Erdély és az Alföld között a Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad településsort."" A középkori Erdély legfontosabb hálózatos városszervezete a hét szász város volt: Brassó, Nagyszeben, Kolozsvár, Szászsebes, Segesvár, Medgyes és Beszterce. A természeti határvonalat jelentő Kárpátok mellett a városiasodás másik mozgatórugója a határvédelmi funkció volt." 7® Glaser Lajos (1936): , Az Alföld régi vízrajza és települései." Földrajzi Közlemények, 1936/4. 297307.; Mendöl Tibor (1936): , Városaink valódi nagysága és a helyzeti energiák típusai I-II." Földrajzi Közlemenyek, 1936/6-7., 8-10. 98-108., 121-132.; Mendöl Tibor (1963): Általános településföldrajz, Budapest. 79 Kristó Gyula (1988): A vármegyék kialakulása Magyarországon, Budapest. 50 Prinz Gyula: , A magyar vásárhelyek." Földrajzi Közlemények, 1934/4—6. 51—-63.; Mendöl Tibor 1963. 51 Köpeczi Béla: i. m.
