Oldal 86 [86]
OCR
5. A város és vidéke változó kapcsolatai e 85 ugyanis a templom és a piac mellett a gyümölcsös és a szőlőskert volt a társasági élet legfőbb színtere."" Eleinte hátrány volt, de hosszabb távon előnyösnek bizonyult a fahiány is, amely a kamarai birtokokat és környéküket jellemezte. A fa hiánya ugyanis rákényszerítette az építtetőket a szilád anyagok használatára. A 18. századi városalapító korszak után a 19. század elején bekövetkezett átalakulások alapjaiban írták át a kolóniák helyzetét. A marhakereskedelem visszaesésével a legelők elvesztették stratégiai fontosságukat. Úgyszintén eltűnőben volt a székelyföldi kolóniák helyzeti előnye, miután a moldvai kereskedelem lehanyatlott, és helyébe a birodalmon belüli, főként az Erdély és a Magyar Királyság, valamint a Bánát felé mutató kereskedelmi kapcsolatok váltak meghatározóvá. A Kárpátok határátkelőinek gyors elérése már kevésbé volt fontos, mint a széles folyóvölgyeké, amelyeken keresztül Erdély a magyar Alfölddel tartotta a kapcsolatot. Ilyen országút volt a Szamos, a Kis-Küküllő, illetve a Maros széles völgye. Ezek az útvonalak persze csak az örmények számára voltak újak, hiszen maguk a folyóvölgyek már a középkori városhálózatnak is gerincét képezték.7- Amíg azonban az örmény társadalom nem integrálódott az erdélyi társadalomba, az elzárta előlük ezeket a lehetőségeket. Ezért az örmények jó egy évszázadon át csak ott vethették meg a lábukat, ahol a helyi rendek nem bírtak komoly érdekeltséggel: a kelet felé tartó kereskedelemben. Azzal párhuzamosan, hogy az örmények az erdélyi rendi társadalom részeseivé váltak, számukra is megnyíltak a kapuk nyugat felé, így a Kárpát-medencén belüli kereskedelemben fontos szerepet játszó folyóvölgyek felértékelődtek a kifelé tartó hágókkal, szorosokkal szemben. 7 Orbán Balázs Torda kapcsán írja le, hogy a város minden valamirevaló polgára rendelkezett szőlővel, függetlenül attól, hogy abból bevétele származott vagy sem. A szőlő birtoklása társadalmi státuszt, integrációt fejezett ki: ,,... nincs olyan lakója Tordának (...), hogy legalább egy darabka szőlője ne legyen." Orbán Balázs (1889): Torda város és környéke, Budapest, 317. 72 Bak Borbála (1997): Magyarország történeti topográfiája a bonfoglalástól 1950-ig, Budapest; Györffy György (1963-1987): Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, 1-4. kötet, Budapest; Frisnyák Sándor (szerk.) (1996): 4 Kárpát-medence történeti földrajza, Nyíregyháza; Major Jenő (1966): A magyar városok és városbálózat kialakulásának kezdetet, Budapest.
