Oldal 76 [76]
OCR
4. Szamosújvár: az örménység beilleszkedése és városépítészeti modellje e 75 kezett kihangsúlyozni. Mai szemmel azonban meglepőnek tűnik, hogy az armenizmus a barokk örökséget sem tartotta sokra. A templomokon és a néhány kiemelkedő városi palotán kívül a régi földszintes városkát összességében nem értékelték sokra. Ráadásul az éppen formálódó magyar műemlékvédelem 1715-ben határozta meg a régiség értékhatárát, amibe a szamosújvári barokk már nem fért bele. Nem véletlen, hogy az első építészettörténeti munka a városban itt-ott felfedezhető reneszánsz hagyományokkal foglalkozott. Az armenizmus fő ideológusa, Szongott Kristóf a Szamosújvár írásban és képekben című munkájában idéz ugyan egy történeti forrást, amely a 18. századi város szépségére utal, de semmiképpen sem azzal a céllal, hogy a korának városlakóit a településképi örökség értékeivel szembesítse."5" Célja sokkal inkább a történeti múltjára büszke, de haladó és újító szellemiségű modern polgár megteremtése volt. A város esztétikai mércéjét nem a régihez való merev ragaszkodásban, hanem a kortárs áramlatokhoz történő mind teljesebb hasonulásban látta és láttatta. Legnagyobb elragadtatással éppen a frissen átadott népkertről szól, amelyről bőséges képanyagot is közöl."s ITermészetesen Szongott e mentalitása általános korszellemet tükröz, mégis szükséges volt megemlíteni annak érzékeltetésére, hogy a , barokk" nem magától értetődő címke a városon, hanem a huszadik század hetvenes éveiben meginduló kulturális örökségalkotási folyamat eredménye. 54 Szongott Kristóf 1893: 20. 55 Szongott Kristóf 1893: 240.
