Oldal 64 [64]
OCR
4. Szamosújvár: az örménység beilleszkedése és városépítészeti modellje Mint arra az előző fejezetekben rámutattunk, a négy erdélyi örmény kolónia közül kétségtelenül Szamosújváré az elsőség. A másik három helyszín örmény volta a legtöbb esetben a szamosújvárihoz hasonló jelenségek felbukkanását jelenti. Szamosújvár kiemelt tárgyalását emellett indokolja a rendelkezésre álló gazdag szakirodalmi forrásanyag is, amely alapján az integrációs modell is finomítható. Mindenekelőtt — köszönhetően a környék fejlett kőfaragó műhelyeinek — a barokk megjelenése előtt is komoly építészeti értékek jöttek létre, így a második korszakot jelentő virágkort legalább két részre oszthatjuk. 1. A diaszpérak kora az 1710-es évekig tart, a besztercei örmény diaszpóra áttelepüléséig. 2.1. A városépítés korának első szakasza, a városalapítás, a 18. század közepén beálló stílusváltásig ível. Jellemzője a környéken még élő építészeti hagyományként jelen lévő, késő középkori eredetű építészeti gyakorlatok átvétele. 2.2. A városépítés korának második szakasza írja le abarokk Szamosújvárt, a város igazi fénykorát. A 19. század első negyedéig tartó időszakban Bécshez (illetve az örökös tartományokhoz) való kötődés feltűnő, de a regionális minták is tovább élnek. 3. Az identitásváltás időszakában ismét a regionális, helyi szokások váltak meghatározóvá. A regionális hatás egyrészt a környék népi építészeti hagyományainak beszivárgásában, másrészt a vidékies eklektika térnyerésében öltött testet. Természetesen az említett korszakok nem válnak el egymástól oly élességgel, mintha egymásra rakott papírlapok lennének. A vernakuláris építészeti hagyományok például mindvégig erősen hatottak. Így például az osztrák barokk díszítőmintákat átvevő Szamosújvár házainak hosszanti alaprajza a helyi népi építészettel közösen fejlődött, a szárazkapuk pedig a szász befolyásra utalnak. Mindemellett nem szabad elfeledni, hogy a szamosújvári lakóházak egynémely jellegzetessége — tágas pinceszint, nagy teherbírású, hatalmas
