Page 58 [58]
OCR
3. Az örménység identitása s 57 Csíkszereda kereskedelmi aktivitását is, igaz, nem jelentősen. A gyergyószentmiklósi kereskedelmi életben azonban ekkor már nem az örmények, hanem az ő szerepüket részben átvevő zsidók a legaktívabbak. A kereskedelemből élők aránya mellett a városiasodásra jellemző foglalkozási szerkezet további sajátossága a közszolgálatban, illetve a szabad értelmiségi pályákon lévők jelentékeny száma. Gyergyószentmiklós azonban e tekintetben a székelyföldi régió legfalusiasabb kisvárosának számított. Ha csak a számokat nézzük, elvileg megtörténhetett, hogy a kereskedelem és az értelmiségi pálya szívta fel a helyi örménységet. Ha azonban arra gondolunk, hogy a helyi örmények között már a 18. században is a tímárok voltak többségben, valószínűbb, hogy az örmény származásúak zömét a századfordulós városka népes kisiparos rétegében érdemes keresnünk. Miközben a két székelyföldi kolónia kezdettől fogva kisebbségi helyzetben volt, ami önmagában is erős asszimilációs nyomást jelentett, Erzsébetvárosban és Szamosújváron csak a polgári átmenet és az ezzel járó rendi kiváltságok megszűnése indította el az asszimilációt. A 19. század közepén Erzsébetvárosnak még jó egyharmada, Szamosújvárnak pedig a fele az örmény plébánia híve volt." A beolvadás ezután igen jelentős lehetett. Erre utal, hogy Erzsébetvárosban a katolikus hívek száma évtizedenként körülbelül annyi lélekkel gyarapodott, mint amennyien az örmény katolikus eklézsiáról hiányoznak. Emellett azonban jelentős elvándorlást is jeleznek a számsorok. Szamosújváron a katolikus plébánia híveinek a száma jóval lassabban gyarapodott, mint azt az örmények átiratkozása indokolná. Szamosújvár és Erzsébetváros századfordulón tapasztalható foglalkozási struktúrájában nem fedezhetjük fel a hagyományos örmény foglalkozások, főképp pedig a kereskedelem kiemelt jelentőségét." Elképzelhető lenne, hogy az örmények a 19. század végén a kereskedelemből a hivatali pályák felé mobilizálódtak, mint azt az armenológiai irodalom sugallja. Áma közszolgálatban és a szabad értelmiségi pályákon dolgozók 10-13 százalékos aránya sem tűnik magasnak. A források alapján még abban sem lehetünk biztosak, hogy a kereskedő-értelmiségi pályákon belül az örmény származásúak lettek volna a meg"§ Varga E. Arpad: i. m. "» KSH 1910.
