Oldal 53 [53]
OCR
52 + ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN marad a magyar-örmény identitásnak, illetve általában a városok új, állami adminisztráció meghatározta szerepkörének. 3.3. Az örmények száma és rétegzettsége Az örmények beolvadásából következik, hogy sokkal nehezebb arra a kérdésre válaszolni, hány örmény élt a 19. század végén Erdélyben, mint a 18. században. Ennek módszertani oka, hogy míg a 18. században az örményeket — mint idegeneket — külön írták össze, addig az 1860-as évektől csak az anyanyelv és az egyházi hovatartozás alapján következtethetünk számukra. A beolvadás előrehaladtával aztán ezek az adatok is egyre inkább érvényüket vesztik. Hasonló a helyzet az örmény társadalom belső rétegzettségével. Az örmények mindenhol vegyesen éltek más nemzetiségűekkel. A 19. század második felétől rendelkezésre álló modern népszámlálási adatok azonban csak településsoros bontásban készültek. Az összesített számsorok birtokában pedig csupán feltételezésekkel élhetünk az örmény városrészek belső tagozódásáról. A következőkben főként Pál Judit 1997-es tanulmányára támaszkodva igyekszünk vázlatos képet adni az örmények főbb szociológiai adatairól." Az ő megállapításait egészíti ki a József-kori népszámlálás néhány jellemző adatsora, illetve az I910-es magyarországi népszámlálás alapján megrajzolható foglalkozási és etnikai helyzetkép." Ami biztosan állítható, hogy az örmények száma már a kezdetekkor jóval alacsonyabb volt, mint azt a 19. század történetírása láttatta. Szemben a történeti munkákban a legutóbbi időkig felbukkanó, háromezer családról szóló legendával, a 17. század végén ,tömegesen megjelenő? örmények legfeljebb tizedannyian lehettek.'” A következő évszázadban a számuk folyamatosan növekedett, majd az 1800-as évektől kezdve (az örmény központokban legalábbis) csökkeni kezdett. 104 Pál Judit 1997. 15 A magyar Szent Korona országainak népszámlálása 1910. Budapest, M. K. Központi Statisztikai Hivatal, 1913.; Danyi Dezső-Dávid Zoltán (1960): Az első magyarországi népszámlálás (1784-I787). Budapest, Központi Statisztikai Hivatal; Dányi Dezső (1992): Az 1850. évi erdélyi népszámlálás. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH). 106 Pál Judit 1997: 107.
