Oldal 44 [44]
OCR
3. Az örménység identitása s 43 tásuk később finomításra szorult. Ilyen például az örmény-magyar viszony ábrázolása, ami a 19. század közepéig inkább konfliktusokkal terhelt volt, mintsem barátságos, az örmények számának erősen túlzó beállítása, illetve az elitista stratégia, amely az örmény kultúra alatt csak a leggazdagabb kereskedő réteg teljesítményét értette." Az elmúlt két évtized történeti kutatásainak köszönhetően ma már jóval differenciáltabb képet festhetünk az erdélyi örmények változó kisebbségi helyzetéről, belső rétegzettségéről, interkulturális kapcsolatrendszeréről és integrációjuk egyes lépcsőfokairól a 17. század végétől kezdve, az armenizmussal bezáródóan. 3.2. Az asszimiláció Örmények már a középkori Magyar Királyság városaiban is éltek. A 10-13. századi Esztergomban például a latin kereskedőtelep mellett az örmények önálló kolóniát alkottak." Noha történetileg nem beszélhetünk kontinuitásról, a 17. századi erdélyi örmény betelepülésnek hasonló motivációi lehettek, mint az esztergominak. Mindkét esetben egy nyelvében, vallási szokásaiban idegen népelemről van szó, amely éppen idegenségének köszönhetően válhatott közvetítő szereplőjévé a befogadó társadalom és a külső piacok, később az elitek és a tömegek között kialakuló kereskedelmi forgalomnak. Ez a szerep, noha gazdaságilag szükséges volt, társadalmi értelemben számtalan előítéletnek vált alapjává. Az iménti gondolatok Pál Judittól származnak, aki Walter Zenner middleman minority (közvetítő kisebbség) fogalmát átvéve az erdélyi örmények történetét e sajátos kisebbségi léthelyzet felől közelítve értelmezte.7" Az erdélyi örmények története azonban speciális annyiban, hogy nekik a 18-19. században sikerült integrálódniuk a befogadó társadalomba, egészen pontosan annak nemesi, majd később polgári öntudatú közép- és felső rétegeibe. Az örmények megjelenését Erdélyben a 16-17. századi geopolitikai helyzet magyarázza. A Kárpát-medence szélén fekvő régió akkoriban egy igen éles civilizációs határ háttérzónájában feküdt. Ez a határ a bizánci központú ” PälJudit 1999.; Uö 2005. 5 Dercsényi Dezső-Zolnay László (1956): Esztergom. Magyar Műemlékek, Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, 13. 74 Päl Judit 2007: 77.
