Seite 41 [41]
OCR
40 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN jórészt szokásvilágában is beolvadt már a magyarságba. A paraszti háttér nelküli, csonka tärsadalomszerkezetü kereskedő elemek esetében ez korántsem volt szokatlan. A Magyarországon görögökként emlegetett balkáni kereskedők például szinte teljesen felszívódtak a befogadó társadalomba. A századfordulón jószerével csak az uniált templomaik emlékeztetnek egykori markáns jelenlétükre. Hasonló helyzetben volt az erdélyi örménység is, számukra is a templom és az egyház maradt a kulturális identitás utolsó hordozója. Nem véletlen, hogy az armenizmus mozgalmának alapszerzői között több papot is találunk." A katolikus egyházon belüli önszerveződés volt az a tartós társadalmi szerkezetiség, amely — túlélve az asszimilációt — keretet adott a modern örmény identitás kialakításához is. A 19. századi identitáskeresés nem kérdőjelezte meg az örmények magyar nemzethez való tartozását. Ellentétben a románság, az erdélyi szászok vagy a szerbség nemzeti mozgalmaival, amelyek magukban hordozták a szeparatizmus forgatókönyvét, az armenizmus tökéletesen illeszkedett a nemzetállami keretek akkori határaihoz." Mindez azt is jelentette, hogy a magyar szellemi elit számára az örménység nemzeti ébredése nemcsak hogy fenyegetést nem hordozott magában, épp ellenkezőleg: legitimációs bázist jelentett. Az örménységben a magyar politika egy tökéletesen lojális kisebbséget nyert abban az Erdélyben, ahol különösen élesek voltak a nemzeti törésvonalak. Az örmények a , jó kisebbség? szerepét kapták meg a magyar közvéleménytől, akik idegenekből igazi hazafiakká váltak, nem , éltek vissza" a befogadó társadalom , bizalmával és nyitottságával". , Az örménység azonban azt az autonómiát, melyet Apaffy és I. Lipót kiváltságlevelei biztosítottak számára, nem igyekezett arra fölhasználni, hogy nemzetiségileg külön szervezkedjék: Ellenkezőleg, rajta volt, hogy teljesen eggyé legyen a magyar nemzettel, nyelvben, érzületben, jogban és szabadságban is." 6° Avedik Lukácsi. m.; Fáraó Simon: , A szépvízi örmény telep 1-2." Armenia, 1888. január. 7—II., 1888. február. 47—51.; Lukácsi Kristóf (1867): Adalékok az erdélyi örmények történetébez, Kolozsvár. 81 Acs Zoltan: i. m. 160. ® Molnar Antal (1901): Szamos-Ujvär és az örmények. In: Az Osztrak-Magyar Monarchia irdsban és képben, 7. kötet, Budapest, 234-242.
