Page 25 [25]
OCR
24 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN karakter változásának a társadalomtörténeti értelmezése. Pedig Erzsébetváros, amelynek fejlődése a 20. század elején tartósan megrekedt, különösen alkalmas a történeti városkép elemzésére. A századforduló intenzív hivatali építkezései kapcsán például nem lehet figyelmen kívül hagyni a városhálózati szerepváltást, amely a kereskedő városi funkciók helyett a hivatali, adminisztratív feladatokat erőltette. Mindez a városkép szempontjából rendkívüli jelentőségű volt, és a mai napig kitapintható városképi egyenetlenségeket hozott létre. A városképi mintázatok mögött pedig minduntalan felsejlik a változó örmény identitás, amely az idegen kereskedő népesség megjelenésétől ível a századforduló sajátos logikájú polgárosodásáig. A változó örmény identitás és a városkép kapcsolata Gyergyószentmiklós esetében is érdekes kérdésnek tűnik, noha az építészeti forma itt egészen más alapokon nyugodott. Gyergyószentmiklós építészetéről két alapvető írás áll rendelkezésre. Az egyiket a városi házak felújításán és a városrendezési, örökségvédelmi terven is aktívan dolgozó Köllő Miklós, a másikat Vofkori György művelődéstörténész jegyezte. Köllő gyakorló főépítészként szerzett ismereteit műemlékvédelmi szakmérnöki diplomamunkájában foglalta össze.? A műemléki vizsgálat műfaji szokásaiból következően a központi elem ítt is a városépítészeti korszakok elkülönítése. Szamosújvár és Erzsébetváros építészeti dokumentációival összevetve Köllő munkájában sokkal erőteljesebb hangsúlyt kap a kulturális kölcsönhatás kérdésköre, mindenekelőtt a székely-magyar környezet és az örmény etnikum közötti viszony. Az említett két, örményként számon tartott várossal ellentétben Gyergyószentmiklós karakterében az örménység építészete csupán egy bizonyos korszakra jellemző stílus. Ez a korszak a 18-19. század fordulója, amikor az addig főként fából építkező városban kialakulóban volt egy szilárd anyagokban gondolkodó építésmód.?! A gyergyói örmény barokk azonban Köllő szerint nem hasonlítható a szamosújvárihoz, mivel egyrészt hiányoztak a fejlett kőfaragó műhelyek, másrészt az örménység nem rendelkezett rendi kiváltságokkal. Az örmény kereskedőréteg beolvadása után Gyergyószentmiklós 19. század végi fejlődését a szerző már úgy mutatja be, mint egy önálló urbanizációs korszakot, amelyben az örmény» Köllö Miklös (2006): A gyergyoszentmiklosi föter homlokzatanak allagvizsgalata. Allamvizsga-dolgozat, Babes-Bolyai Tudomänyegyetem, Törtenelem-Filozöfia Kar - Transylvania Trust Alapitväny, Kolozsvär. 4 K6I6 Miklos: i. m. 12.
