Oldal 23 [23]
OCR
22 s ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN feltűnő." Míg ott zárt utcasorok és zömében emeletes polgárházak szegélyezik az utcákat, addig Szamosújváron a földszintes, tágas kerttel szegélyezett porták dominálnak. A másik jellegzetesség az építtetők társadalmi státusza, rangja. Miközben a magyarországi városépítészetben, mint általában Európában, az egyházi és a világi arisztokrácia jart élen a 17-18. szazadi épitkezésekben, addig Szamosújváron a polgárság játszotta a vezető szerepet. Az Entz Géza-féle művészettörténeti megközelítésben és a hetvenes évek gyakorlati műemlékvédelemhez kapcsolódó kutatásaiban közös vonás, hogy a barokk állt érdeklődésük középpontjában. A barokkhoz viszonyítottak minden korábbi, illetve későbbi városépítészeti alkotást. A reneszánsz a barokk előkészítéseként definiálódik, a klasszicizmus és a romantika a barokk örökség árnyékában nem volt képes kibontakozni. A 19. század második felének figyelemreméltó átalakulását is csak annyiban érintik, amennyiben az módosította vagy éppen megkímélte a korábbi barokk alapszövetet. Szamosújvár tudományos feldolgozottságához képest Erzsébetváros jóformán ismeretlen a művészettörténeti és az építészettudományi közéletben egyaránt. Holott társadalomtörténeti értelemben igen sok a két város közti párhuzam. Tény, hogy Erzsébetváros építészeti emlékei szerényebbek, ám ez önmagában nem indokolja azt az óriási különbséget, hogy miközben Szamosújvár megmentésén már a második műemlékes nemzedék dolgozik, Erzsébetvárosban az értékek felismerése is éppen csak megkezdődött. Jellemző, hogy a város mindmáig egyetlen építészeti értékleltárát a szász emlékek összeírására letrehozott Denkmaltopographie Siebenbürgen projekt kereteben vegeztek el, Ioan George Andron &s Iozefina Postävaru vezetésével.*? Postavaru a felmérés eredményeit ismertető tanulmányában maga is kiemelte azt az aránytalanságot, hogy míg Szamosújváron közel ötven műemlékileg védett épületet tartanak számon, addig Erzsébetvárosban ennek csak a tizedét. Postávaru tíz építészeti periódusra osztva mutatja be a városépítés folyamatát, a 14. században kialakult uradalmi központtól egészen napjainkig. Az örménység szerepe ezen belül a 17. század végétől a 20. század elejéig-közepéig tart. A 20. században Erzsébetváros fokozatosan elvesztette városi funkcióit, és beolvadt a szomszé"5 Gerő László (szerk.) (1954): Ungariscbe Arcbitektur: bis zum Ende des XIX. Jabrbunderts, Budapest, Építésügyi Kiadó, 1954.; Uő (1971): Történeti városrészek, Budapest, Műszaki Könyvkiadó. "9 Postávaru, Iozefina (2011): , Orasul Dumbráveni, jud. Sibiu. Un sit urban istoric neprotejat." Monumentul, Editia XI, 2011. 238.
