Page 13 [13]
OCR
12 ¢ ORMENY VAROSEPITESZET ERDÉLYBEN a város és a vidék kapcsolatát tekintve a leginkább kedvező helyzetben lévő Gyergyószentmiklós volt az, amely a 20. század elején a legnagyobb mértékű urbanizációs átalakulást volt képes produkálni. A következő elemzési egység a városok belső szerkezete, utca- és telekrendszere, mindennek a kulturális beágyazottsága. Itt válik igazán világossá, milyen döntő szerepe volt az örménység státuszának a településkép alakulása szempontjából. Valódi új város ugyanis csak ott jöhetett létre, ahol a város földje jogilag rendezett formában a kolóniák kezébe került, tehát a kamarai birtokokon: mindenekelőtt Szamosújváron, kisebb mértékben Erzsébetvárosban. Ám még e települések esetében sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tulajdonképpeni örmény város nem teljesen szabad területen épült fel, hanem egy meglévő várhoz, illetve váraljai településmaghoz lazán vagy szorosabban csatlakozva. Az örmény új városok szerkezetében tehát minden esetben kimutatható valamilyen mértékű alkalmazkodási kényszer. Attól függően, hogy ez az alkalmazkodás milyen elvek szerint zajlott, illetve milyen örökölt szerkezeti elemeket, építőszokásokat kellett respektálni, változatos alaprajzi rendszerek jöttek létre. Az alaprajzok után kerülhet sor az épületek vizsgálatára. Látni kell, hogy a telekméretek markáns különbözősége eleve lehetetlenné tette az egységes örmény építészet kialakulását. Így például a széles homlokzatú szamosújvári barokk házakat a székelyföldi szalagparcellákon aligha lehetetlen lett volna felépíteni. Emellett azonban a helyi építőhagyományok, a rendelkezésre álló építőanyag és mesterségbeli tudás mind-mind oda vezettek, hogy az erdélyi örmény közösség -— bármily kicsiny volt is — szétszórtsága miatt építészeti dialektusokra tagozódott. Ennek ellenére a négy örmény kolónia építészetének vannak közös vonásai is. Ezek egy része örmény sajátosság, és abból következik, hogy a kolóniák a földrajzi távolság ellenére is igyekeztek fenntartani egymás közti kapcsolataikat. A másik, ennél is lényegesebb közös vonás a kolóniák lakosságának urbánus életmódja. Az erdélyi örmény építészet már a 18. században városias mintákat követett. Az örmény építészet városias jellege leginkább Csíkszépvízen szembeötlő, amely örmény magján túl mind a mai napig megőrizte falusias karakterét. Az összehasonlítás negyedik szintjén a 20. század eleji városképekről adunk leírást. A korábbi két évszázad szórványosan fennmaradt ábrázolásaihoz és
