Oldal 12 [12]
OCR
Bevezetés e II a magyar nemzeti mozgalmakhoz, az integráció tovább mélyülhetett Székelyföld magyar etnikai tömbjében, míg a román többségű régiókban az ekkor már magyarrá lett örménység (magyar-örmények) etnikai szigeteket alkotott. A kötet felépítése a következő logikát követi. Elsőként a tudománytörténeti, módszertani kérdések kerülnek tisztázásra. Ezután a kulturális önazonosság időben változó mintázatai következnek. Az örménység identitásával foglalkozó bőséges irodalom fényében egy négylépcsős asszimilációs folyamatot vázolhatunk fel, mindenekelőtt Szamosújvár példájára támaszkodva. Ennek első korszaka a diaszpórabeli lét a 17. század végéig. A második a városalapítás a 18. század elejétől, amely során az örménység idegenként van jelen az erdélyi rendi társadalomban. Helyzete átmeneti és bizonytalanságokkal terhes. A harmadik korszak Mária Terézia uralkodásával veszi kezdetét, és a 19. század első feléig tart. Ebben az időszakban az örménység már teljes jogú, sőt kiváltságos közössége mind Erdélynek, mint a Habsburg Birodalomnak. Számos család nemesi rangot nyer, de ezzel együtt megkezdődik a kolóniák felbomlása is. A negyedik korszak 1848/49 magyar nemzeti szabadságharcával veszi kezdetét. Az örmények a Habsburg dinasztia ellenében a magyar ügy mellé állnak. A következő évtizedekben néhány évtized alatt a polgári értelemben vett magyar nemzet részeivé válnak. A vizsgált időszak elején tehát az örménység még idegenként van jelen Erdély társadalmában, később beilleszkedik a rendi viszonyok közé, míg végül a nemzetté válás korában a magyar nemzet integráns részévé lesz. A második tematikai egység továbbra is az örmény kolóniák külső kapcsolatait vizsgálja, de már a várostörténeti szempontokat helyezve előterébe. A 18. század elején az örmény kereskedőközpontok , új városok?" voltak egy már évszázadok óta működő, stabil településrendszerben. Az önálló örmény városfejlődésnek tehát kezdettől fogva meg kellett küzdenie a hátránnyal, hogy az örmények földrajzi értelemben nem a legelőnyösebb helyzeti pozíciókat ülték meg. Székelyföld eleve perifériás helyzetű, illetve térben és társadalmi tudatban is elkülönülő entitás volt Erdélyen belül, Szamosújvárnak és Erzsébetvárosnak pedig a már meglévő városi centrumokkal (Kolozsvár, Beszterce, Nagyszeben, Medgyes stb.) kellett versenyre kelnie. A kétszáz éves pozícióváltozások fő konklúziója az, hogy az örménység beolvadásával párhuzamosan az ,új városok" életereje látványosan csökkent. Egyben az is látszik, hogy
