Page 11 [11]
OCR
IO ¢ ORMENY VAROSEPITESZET ERDELYBEN A másik alapvető tézis, amelyet elöljáróban megfogalmazunk, hogy a városépítészetet építészetszociológiai módszerekkel elemezhető kulturális produktumnak tekintjük." Mindez azt jelenti, hogy — ellentétben a klasszikus építészeti vizsgálattal — nem a formát magát kívánjuk felmérni, hanem azt a tartalmat megérteni, amelyet a forma kifejez és hordoz." A településszerkezetek, templomok, házak vizsgálatakor a cél nem az volt, hogy azokról részletes felmérési dokumentációt készítsünk (ezt szerencsés esetben a műemléki hatástanulmányok már megtették, lásd: Korábbi kutatások alfejezet), hanem annak megértése, milyen kulturális tartalmakat hordoz az adott építészeti mintázat. Másként fogalmazva, örmény építészet alatt egy kulturális-társadalmi folyamatot értünk, nem pedig építőművészeti alkotást. A kulturális folyamat ez esetben nem más, mint az örmény kolónia beilleszkedésének, majd asszimilációjának a története, illetve ennek a történetnek a térbelisége, építészeti lenyomata. Olyan kérdésekre keressük a választ, mint hogy kiket tekintett az örmény kolónia mintaadó csoportnak, miként változott ízlése, hogyan viszonyult a helybeli építészeti tradíciókhoz? Ebből kifo4.9 lyóan az egész könyvön végigvonuló kulcsszavak a , kulturális beilleszkedés", 499 , kölcsönhatás", , asszimiláció", , mintakövetés" lesznek. Mindenekelőtt a más népekkel és társadalmi rétegekkel ápolt kulturális interakció jellegéből igyekszünk majd választ kapni az egyes kolóniák között kialakuló városépítészeti különbségek okaira. Így például már a legelső időkben éles különbségek adódtak abból, hogy a letelepült örménységnek sikerült-e városi autonómiát szereznie? Ha ugyanis nem volt autonómiája, kénytelen volt állandó konfliktusok és egyeztetések árán ugyan, de szorosabban integrálódni a lokális bm környezetébe. Később, a 19. században, mikor az örménység csatlakozott " Soja, Edward W. (1988): Postmodern Geographies. The Reassertion of Space in Critical Social Theory, London-New York, Verso; Lefebvre, Henri (1994): La production de l'espace, Paris; Rossi, Aldo (1973): Die Architektur der Stadt. Skizze zu einer grundlegenden Theorie des Urbanen, Düsseldorf; Kostof, Spiro (1991): The City Shaped: Urban Patterns and Meanings Through History, London, Bulfinch Press Book. Az építészetszociológia elméletéről és empirikus eredményeiról lásd továbbá a szerző elmúlt években megjelent publikációit, amelyek a 2018-ban induló Bolyai Kutatási Ösztöndíj részeként születtek, pl. Tamáska Máté (2019): Eine architektursoziologische Skizze zum Wandel von „Eisenbahnlandschaften“ im 19./20. Jahrhundert. In Máté, Iamáska- Matthias, Hardt-Orsolya, Heinrich-Tamäska-Winfried, Schenk (szerk.): Orte und Landschaften der Mobilität, Bonn, Siedlungsforschung - ARKUM, 165-199.; U6 (2020): ,Gondolatok az épitészetszociolégia és a szociológia viszonyáról." Szociológiai Szemle, 2020/1. (Megjelenés alatt.) 2 Meggyesi Tamás (2009): Városépítészeti alaktan, Budapest.
