Oldal 127 [127]
OCR
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN a jelenidejűség dimenziója. Az itt és most megelőzi az egyénen túlmutatót, ez viszont értelmezhetetlenné teszi az önfelülmúlás, vagy mai szóval a fenntarthatóság fogalmát is. Az egyén ugyanis testi létében nem fenntartható. Ezzel a filozófiai problémával kezdődik minden hatalom problémája. Mivel célját nem tudja az önfelülmúlás vagy fenntarthatóság keretei között meghatározni, ezért a hatalom akarása önmagában válik céllá. A hatalom önmagában azonban teljesen értelmetlen. A hatalom arra való, hogy az egyéneken és közösségeken túlemelkedve egy teljesebb jövő felé vezesse az emberiséget. A teljesebb jövő fogalma viszont valóban értelmezhetetlen, ha csak az anyagban megjelenő és oda visszatérő emberben gondolkodunk. Önfelülmúlás, fenntarthatóság nem képzelhető el egy külső cél, első ok nélkül. Rajtunk már csak egy Isten segíthet."? Nem abban az értelemben, hogy valamiféle csodát kellene tennie, hanem abban, hogy viszonyítási pont legyen az emberek számára. Mindezt a hivatkozásban idézettek szerint Heidegger már 1966-ban csodálatosan összefoglalta. 202 Spiegel-interjú Martin Heideggerrel 1966. szeptember 23-án, http://www.caesar.elte.hu/gondolat-jel/931/heideg.html (Letöltes: 2018. jülius 19.): SPIEGEL: Nyilvánvalóan látja, hogy így azt a világméretű mozgalmat is megfogalmazta, amely létrehozza vagy már létrehozta az abszolút technikai államot? HEIDEGGER: Igen! SPIEGEL: Jó. Most természetesen adódik a kérdés: Az egyes ember képes-e még egyáltalán befolyásolni ezeket az egymásba fonódó kényszermozgásokat, vagy pedig a filozófia, vagy a kettő együtt képes ezt befolyásolni azáltal, hogy a filozófia az egyént vagy több embert meghatározott akcióra irányít? HEIDEGGER: Ha megengedik, röviden és talán kissé tömören, de hosszas megfontolás alapján válaszolnék erre a kérdésre: A filozófia nem képes véghezvinni a jelenlegi világhelyzet közvetlen megváltoztatását. Ez nem csupán a filozófiára érvényes, hanem minden merőben emberi elmélkedésre és törekvésre. Már csak egy Isten menthet meg bennünket. Egyetlen lehetőségünk az marad, hogy a gondolkodás és a költészet terén készenlétbe helyezzük magunkat Isten megjelenésére, avagy Isten távollétére a pusztulásban; hogy Isten távolléte láttán elpusztulunk. SPIEGEL: Van összefüggés az Ön gondolkodása és ennek az Istennek az eljövetele között? Nézete szerint, létezik itt oksági összefüggés? Úgy véli, képesek vagyunk Istent megidézni? HEIDEGGER: Gondolkodásunkkal nem idézhetjük meg Istent, legfeljebb a várakozás készenlétét ébreszthetjük föl. SPIEGEL: De segíthetünk? HEIDEGGER: Az első segítség valószínűleg a készenlétbe helyezés. Sem az ember által, sem az ember nélkül nem lehet a világ az, ami, és olyan, amilyen. Nézetem szerint ez azzal függ össze, hogy az, amit én egy régről ránk hagyományozott, sokrétű és most lejáratott kifejezéssel ,a lét"-nek nevezek, az kinyilatkozásához, megőrződéséhez és kialakulásához rászorul az emberre. A technika lényegét abban látom, amit gyakorta nevetséges és talán esetlen kifejezéssel »all-vany”-nak (Ge-Stell) nevezek. Az áll-vány működése a következőt jelenti: z embert olyan hatalom állítja maga elé, veszi igénybe és provokálja, amely a technika lényegében nyilatkozik meg, és amit az ember nem ural. A gondolkodás nem is kíván többet, csak ehhez a belátáshoz hozzásegíteni. A filozófia halálán van. e 126 "
