Oldal 122 [122]
OCR
A TÁRSADALMI KAPCSOLATOK — mivel az anyag nem szüntethető meg és az ember is csak anyag, minőségi értelemben vett katasztrófa nem lehet, legfeljebb az emberi életforma szűnik meg. A társadalom életét szabályozó jogi normák, a sok kibúvó lehetősége miatt végül képtelenek érdemben szankcionálni például a környezeti károkozást. Az egyének pedig mint , nem humánus" létezők élik tömegemberségüket. Ebből a helyzetből egyedül az erkölcs és a vallás struktúrái jelenthetnek kiutat. Az igazi felelősség akkor jelenik meg, mikor az egyén közössége vagy a Teremtő szemtől-szembe ítéli meg a cselekményt. Ezekben az esetekben nem a szankciótól való félelem, hanem a cselekedet önmagában adott jó vagy rossz volta adja a személyes, emberi felelősség alapját. Erre pedig igazából az erkölcs és a vallás normarendjei képesek. Ahogy korábban már vizsgáltuk, ehhez a feladathoz úgy kell felnőniük ezeknek a normarendeknek, hogy alkalmasak legyenek a joggal való kommunikációra is. (Azaz egyik normarend se akarja magába olvasztani a másikat, hanem legyenek képesek a kooperációra). Összegezve elmondhatjuk, hogy a modern kor végére megjelent a , nem humánus humanum” és a , nem természetes természet". A nem humánus ember lemondott személyiségének örök és anyagtalan felelősségéről, a nem természetes természet pedig meghódítandó, megfejtendő absztrakció lett. A felelősség elvesztésével megszűnt minden korlát az ember dehumanizálódása és a természet denaturalizációja előtt. Ez volt az a rövid pillanat, amelyben az ember úgy gondolta, hogy nemcsak a teremtett valóság, de az egész létezés központja ő maga. Létrejött az államtudomány, a gyorsan fejlődő nemzetállamok, az embert és az emberi közösséget, mint tárgyat kezdték el vizsgálni. A technika új horizontokat nyitott meg a kényelem és a vagyonosodás területén. A haladásba vetett hit a dehumanizált ember nagyságát látszott alátámasztani. A munka, mint életelixír kidolgozása" látszólag hatalmas fejlődési lehetőségeket nyitott. Quis ut Deus?" 14 Lásd Voltaire Candide című művét, bár már ezt a kérdéstis reálisabban lätja Baudrillard: „Többé már nem a munka ideológiájáról van szó, arról ahagyományos etikáról, ami elfedte amunka valódi" folyamatát és a kizsákmányolás , objektív" megvalósulását, hanem a munka forgatókönyvéről. Ugyanígy nem a hatalom ideológiájáról, hanem csak a hatalom forgatókönyvéről van sz6.” Baudrillard: A szimuldkrum elsébbsége, http://www.fajltube.com/irodalom/konyvek/JeanBaudrillard-A-szimulakrum91548.php (Letöltes: 2018. jülius 19.) A kérdés jelentése: , Ki olyan mint az Isten?" Mihály arkangyal ábrázolásain tűnik fel, aki a mennyei hadak vezére és a gonosz legyőzője. Ikonográfiájában ezért karddal gyakran egy sárkányt vagy egy, a gonoszt megtestesítő emberalakot győz le. 195 e 121"
