Oldal 119 [119]
OCR
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN ni. Az egyéniség kimerül a különböző fogyasztói identitások megvalósításában. Az egyén magatartását a külső elvárásoknak való megfelelés határozza meg. Látszólag lehetetlen — és értelmetlen — kitörni abból a világból, amelyben a gazdaság működésében csak a profit, a politikáéban csak a választási siker számít. Ezekben a rendszerekben a kódoktól eltérő működés rendellenességet jelent. Ezeket a rendellenességeket szűri ki a társadalom, az egyéneket pedig egyre inkább statisztikai adatokként, vagy hangulati állapotokként (emoji) kezeli. Láthatjuk, ezekben a folyamatokban az egyének gyakran szívesen partnerek is. Így lesz az emberből egy olyan élőlény a sok más élőlény között, amely logikusan képes a világát alakítani." A modern korra az ember személyiségvesztése tervezetté vált. Ennek eredményeként az , emberiséget meghatározó lényeget nem a gazdagon fejlett egyének határozzák meg, hanem az azonosra formált sokak","" ráadásul úgy, hogy azonossá alakított gondolkodásmódjuk az informatikai társadalomnak köszönhetően összeadódik. Egyre nagyobb és egyre egységesebb fejlesztési platformok alakulnak ki, amelyek az egész emberiséget összekapcsolják. Mindez egyszerre jelent komoly veszélyt és lehetőséget. Ha az összekapcsoltságnak értelmes — az embert és a jövőjét — szolgáló célja van, a világtörténelem leghatékonyabb és legeredményesebb beavatkozási lehetőségét biztosítja a fenntarthatóság érdekében. A cél meghatározásához viszont vissza kell térni az ember fogalmának definíciójához. A vallások szerint az ember valamilyen módon az Isten és a teremtésének szolgálatára rendelt létező. A zsidó vallás ezt még markánsabban hangsúlyozza. Az ember Isten képmása."" Ennek következtében részt vesz Isten teremtő munkájában -— a kereszténység szerint Isten gyermekeként. A teológia tudománya egyelőre adós ennek az Isten—gyermekség gondolatnak a közösségi vonatkozásokat kellően hangsúlyozó kidolgozásával. A jelenség egyik legteljesebb leírását Martin Buber adja az Én és Te című munkájában. A közösségi elv megjelenése viszont egyértelművé teszi azt a tényt is, hogy az ember fogalmába nemcsak a személyes, hanem a közösségi emberkép is beletartozik. Éppen emiatt lehetünk bizakodók akkor, 189 , Gazdagságtok megrothad, ruhátokat moly emészti! Aranyotok, ezüstötök megrozsdásodik! Rozsdája vád lesz ellenetek és megemészti testeteket, mint a tűz! Még az utolsó napokban is (ítéletet hozó) kincseket gyűjtöttetek magatoknak. (...) Ti a földön bőségben éltetek és dőzsöltetek, de a leölés napjára hizlaltátok szíveteket." Jak 5,2-5 Guardini: Az újkor vége, 50. „Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képiinkre és hasonlatossagunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, amely mozog a földön!«” Ter 1,26 19 Ss 19 2 * 118 +
