OCR
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN ember képes megmenteni és elpusztítani az egyetlen ismert , szellemet a világban." Pontosabban, a vallások hozzátesznek mindehhez egy másik értelmezési horizontot: az ember csak a jövőjét pusztíthatja el. A múltja örök, ugyanis az emberi lélek örök. Emiatt kiemelkedő annak a felelőssége, aki magára veszi — örök lélekként -, hogy a közössége jövőjét feléli, elpusztítja. Ez lenne minden felelősség, így a hatalmon lévők felelősségének az alapja is. Értelmezhetetlen az a hatalom — legyen akár vallási hatalom — amely nem az emberi közösség jövőjét tartja elsődleges értéknek, feladatának pedig ezen jövő lehetőségének békés és tartós megőrzését. Mindez nem keverhető össze a hasznosság leegyszerűsítő elvével, amelyet a tudomány oly gyakran tűzött ki célul maga elé, és amellyel megpróbálta tevékenységének súlyosan negatív következményeit magyarázni. A pillanatnyi hasznosság elvét minimálisan ki kell egészíteni a fenntarthatóság azon elvével, amely szerint minden beavatkozásnak tartósan többet kell adnia, mint amennyit elvesz. Azaz meg kell vizsgálni, hogy a felhasznált erőforrások hosszú távon - a fenntarthatóság szempontjából — többletet állítanak-e elő? A fenntarthatóság azonban szintén nem értelmezhető önmagában, hiszen az , anyag nem vész el, csak átalakul", azaz elpusztítani sem lehet. A kérdés fókuszában az ember áll, az emberi lét fenntarthatósága. Ehhez viszont vissza kell térni az ember fogalmához. Ecce homo Ez a visszatérés történhet a modern kor végét érző Nietzsche által leírt módon."$6 De történhet úgy is, ahogy az utat a kereszténység alapítója határozta meg. Akár így, akár úgy, de megkerülhetetlen, hogy az ember ismét definiálja önmagát. A választás viszonylag egyszerű: örök anyagként, lángként és szénként vagy örök lélekként. A két különféle definíció két különféle hatalomértelmezéshez fog vezetni. Ha az ember belenyugszik abba, hogy lángként mindent feléget maga körül, a hatalmát az egyre , fényesebb lángolásra" használja, egészen biztosan csak szén marad utána. Ha azonban hajlandó felismerni eredendő kötelezettségét a világ megőrzésére, amelyet az erkölcs és vallás foglal szabályba, és az életet nemcsak a saját véges életében látja szeretetre méltónak, hanem áldozatot 185 Rahner, Karl: Geist in Welt, Freiburg, Herder, 2017. 186 Friedrich Nietzsche: Ecce homo: , Úgy van! Tudom, honnét jöttem! / Telhetetlen láng-gyönyörben / égek, izzok, pusztulok. / Fény lesz mind, amihez érek, / szén, amiből már nem kérek: / úgy van, úgy van, láng vagyok!" (Szabó Lőrinc fordítása) p * 116 +