Oldal 112 [112]
OCR
A TÁRSADALMI KAPCSOLATOK nére — sem lehet a jogszabályokban, alaptörvényekben előírni. Az erkölcs a személy és a közösség képessége. A linking kapcsolatok kiépítése során pontosan a személyes erkölcs és az intézményesített közösségi elvárások és szolgáltatások közötti hatékony együttműködést kell leírni és megvalósítani. Ez az elem az, amelyik a gép-gép kommunikációban sohasem fog tudni megjelenni. A polgárok társadalmi kapcsolatát tehát tervezetten kell úgy alakítani, hogy a linking típusú kapcsolatok erősödhessenek, a polgárok közvetlen kapcsolatban legyenek a közigazgatással, sajátjuknak érezzék azt a közösséget, amelyet államnak nevezünk, és amelynek célja — Platón szavaival élve — az azt alkotó polgárok igazságos életének biztosítása. Valóban lehet szerepe az Alaptörvényben az erkölcsre utaló szavaknak, vagy a különböző etikai kódexeknek abban, hogy az igazgatás-állampolgár viszony javuljon. Mindez azonban elsősorban technikai jellegű megközelítés, mert a jog attól még jog marad, hogy a terminológiájába integrál etikai jellegű fogalmakat. Az erkölcs szavainak normákba integrálása kockázatos is lehet, hiszen vagy ködös ideológiákhoz, vagy túlságosan egyértelmű - és ezért rugalmatlan, a méltányosság lényegét figyelmen kívül hagyó -— gyakorlathoz vezethet. Az alkotmányi, az egyéb jogi, ezek között az újszerű jogrétegi, a jogi rangra emelt erkölcsi, valamint a közhatalmilag is tiszteletben tartandó vallási, valláserkölcsi, politikai, társadalmi, egészségügyi, tudományos, kulturális, művészeti, természeti és épített környezeti stb. értékek szaporodása következtében a közigazgatás értékkötöttsége nagymértékben kiterjed és erősödik. A korszerű közigazgatásnak a hagyományos és az újszerű értékeket, illetve ezek változásait is folytonosan figyelemmel kell kísérnie, sőt az értékek gyarapításában, ápolásában, kezelésében és érvényesítésében sajátos felügyeleti, ellenőrzési, egyéb hatósági, tervezési, szervezési, tájékoztatási, ösztönző, szankcionáló és más eszközeivel körültekintően közre kell működnie. Mindezek alapján összegzésként megállapíthatjuk, hogy a közigazgatás érték-kötöttsége az alkotmányos jogállamban rendkívül széleskörű, erőteljes, differenciált és folytonosan változik.7? Mindez azonban csak egy kisebb része lehet az érdemi paradigmaváltásnak. Ennél sokkal lényegesebb a társadalmi ,humanizálódás" folyamata, amelynek során nem a közigazgatás, nem az , állam", hanem a hatalommal rendelkezők maguk válnak ideális esetben erkölcsössé. 3 Uo., 35. * 111 +
