Oldal 97 [97]
OCR
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN szert. Ilyen hiba a bíróság és a politikai vezetés teljes egyesítése a vezér, mint legfőbb bíró személyében. Súlyos hiba, hogy Freisler a jogszerűség és igazság egyetlen kritériumát Hitlerben látta. (Aki valószínűleg szintén elhitte magáról mindezt.) Innentől kezdve még a legnagyobbnak tűnő szent cél sem a német nép érdekét, hanem a Führer rögeszméit jelentette. A hatalom gyakorlójának képesnek kell lennie arra, hogy az egyes alrendszerek önálló működését biztosítsa, azonban egyúttal képesnek kell lennie arra is, hogy a működésük kódjait a közösség érdekében szabályozza. Egy egészséges rendszerben a Führernek be kellett volna látnia, hogy ő egy politikus (és festő), azonban nem jogász. Ezért szakértő jogászt kellett volna kineveznie. A szakértő jogásznak pedig tudnia kellett volna, hogy a szakértelme miatt nevezték ki. Ezért a döntései kritériuma csak és kizárólag a szakértelme és a lelkiismerete lehetett volna. Persze egy egészséges rendszer nem termelt volna ki magából ennyire abszurd vezetőt. De ez már egy másik történet. A társadalom érdekét a jog mellett az erkölcsi, illetve vallási normák is hordozzák. Ezeket a normákat ismeri fel a hozzáértő ember, illetve ezek visszhangoznak a lelkiismeretben is. Ahhoz, hogy ezek a normák érvényesülni tudjanak, arra is szükség van, hogy a hatalom gyakorlója felismerje a saját (egyéni) korlátait, és teret adjon a mások által nyújtott korrekció lehetőségének. Történelmi példánkban biztosítani kellett volna annak lehetőségét, hogy egy független bíróság működjön, amely nem a Führer gondolatát akarja visszatükrözni, hanem a társadalom helyes működésének megfelelő, igaz döntéseket akar hozni. Mindennek az alapja pedig a független bíró szaktudása és személyes erkölcse lehet csak. Hitler és Freisler következetesek, bizonyos értelemben jogkövetők voltak. De nem a társadalom, hanem a saját elvárásaik és érdekeik szerint irányítottak, akkor is, ha esetleg betegesen arról voltak meggyőződve, hogy a saját gondolataik a legjobbak a társadalom számára. Pontosan ez a meggyőződés mutatta meg a hatalom mögött álló önzés és egoizmus valódi természetét. Idáig vezet a kontrollt nem ismerő önreferencia."" Itt természetesen nem arról van szó, hogy a közigazgatást vagy a gazdaságot kellene erkölcsössé tenni. Mivel ezek csak társadalmi alrendszerek, amelyeknek nem lehet 151 Wagner, Gerald: Macht der Computer die Gesellschaft unsichtbar?, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2018. majus 7., http://www.faz.net/aktuell/feuilleton/hoch-schule/niklas-luhmannmacht-der-computer-die-gesellschaft-unsichtbar-15217893.html (Letöltes: 2018. jülius 13.); Rasch, William: Niklas Luhmann’s Modernity. The Paradoxes of Differentiation, Stanford, Stanford University Press, 2000, 146-147. + 9%6 +
