Oldal 47 [47]
OCR
I. ALAPFOGALMAK Természetesen a gyakorlatban a normarendek szorosan kapcsolódtak, ahogy írja azt Aguinói is, hivatkozva Arisztoteleszre: „ahogy a Filozöfus mondja : 3A törvényhozónak az a szándéka, hogy az embert erényessé tegye"? Felhívja a figyelmet arra is Szent Tamás, hogy , az emberi törvény annyiban törvény, amennyiben a helyes észt követi, és ebben az esetben nyilvánvaló, hogy az örök törvényből származik. Amennyiben pedig eltér az észtől, úgy gonosz törvénynek hívjuk, és így nem törvény, hanem inkább valaki részéről erőszak"."? A három önálló rendszer együttműködésének eredménye így foglalható össze: a régi törvény észszerűen tartalmazott bizonyos erkölcsi parancsolatokat, amint a 2Móz 20 [13. 15] mutatja: , Ne ölj. Ne lopj." Ahogy az emberi törvény elsődleges szándéka ugyanis, hogy barátságot hozzon létre az emberek között, ugyanúgy az isteni törvénynek elsődleges célja, hogy az embert Isten barátjává tegye. Mivel pedig a szeretet alapja a hasonlóság, ahogy a Sir [13-15] mondja: , minden élőlény a maga fajtáját szereti", csakis akkor lehetséges az ember és a végtelenül jó Isten közötti barátság, ha az emberek jókká válnak. Ezért mondja a 3Móz 19 [2]: , Legyetek szentek, mert én [...] szent vagyok." Ámde az ember jósága az erény, ami , jóvá teszi a birtokosát". Tehát a régi törvénynek parancsolatokat kellett adnia az erényes cselekedetekről is, és ezek a törvény erkölcsi parancsolatai." A középkori gondolkodásban a jog, az erkölcs, a vallás világosan körülhatárolt, önálló fogalmak, de közös céljuk a , találkozás", vagy ahogyan Aguinói Tamás fogalmaz: a , barátság", , jóság" előmozdítása. A világ, és benne az ember jó (akkor is, ha az embernek rosszra hajló természete van). Az emberi értelem és normák feladata a Teremtő által akart , jó" megvalósítása a cselekedetek által a világban. Az emberi ész felismerte a világban tapasztalható szükségszerűségeket, és ezekhez igazította a normáit." Az értékek, úgymint a hasznos jó (bonum utile), a gyönyört keltő jó (bonum delectabile) és a tisztes jó (bonum honestum) összefüggésben álltak egymással. Az erkölcsi érték, a tisztes jó, amit nem hasznossága vagy gyönyört keltő jellege miatt, hanem önmagáért akart megvalósítani az ember." 4 Uo., I-II, g. XG, 3. 75 Uo., I-II, g. XCIII, 3. 76 Uo., I-II, g. XCIX, 2. 7 Frivaldszky János: Klasszikus természetjog és jogfilozófia, Budapest, Szent István Társulat, 2007. Aguinói Szent Tamas: A Summa Theologiae, I-II, q. C, 5. a 78 s 46"
