Oldal 42 [42]
OCR
A JOG, VALLÁS, ERKÖLCS FOGALMAINAK LÁTSZÓLAGOS KÖZÖS HALMAZA kollektív önértelmezés halmaza. Az embert olyan létezőnek kell felfognunk, akinek az önértelmezéséhez és a közössége túléléséhez szüksége van vallásra, erkölcsre és jogra. Az, amit ,jogképzetnek” hivnak, nem egyéb, mint az ,énképzet", amelyikben helye van annak a kérdésnek is, hogyan viszonyul az én akaratom, az én erkölcsöm és vallásom a rám vonatkozó állami akarathoz. Rudolf Stammler értelmezésében" Luther összekapcsolja a jogot és a vallást: ha az igazi keresztények nem laknának oly távol egymástól, a jog tulajdonképpen nélkülözhető lenne. Jól látható, hogy ebben az értelmezésben a vallás vindikál magának elsőbbséget a jog területe felett. Stammler megállapítása szerint mindez nem megalapozott, szét kell választani a vallást és a logikailag szükséges társadalmi akaratot. A jog a társadalmi rendet védi, ez a rend pedig nem a vallás területe. Ahogy láttuk, napjainkra a helyzet megfordult, és a társadalmi rend védelmének narratívája igyekszik az erkölcs és a vallás helyét is elfoglalni. Talán így lehetne ezt megfogalmazni: ha lenne jogbiztonság, nem is kellene erkölcs vagy vallás. Érezhető a kijelentés abszurditása. Luther pontosan egy konkrét jogeset miatt jut el oda, hogy az egyes normarendeket célszerű elválasztani egymástól. A jogkérdés arra vonatkozott, hogy ki jogosult sört főzni? Luther világosan látta, hogy a Szentírásból önmagában nem válaszolható meg a jogkérdés. Ekkor kezdte el vizsgálni, hogy az erkölcs mennyiben segíthet a döntésben, míg végül továbblépett a ,jog helyessége" feltárásának irányába. Luther volt talán az első, aki a , nódszertisztázás" segítségével felvetette a fogalmak szétválasztásának szükségességét, ez ugyanis a feltétele annak, hogy a különböző normákat együtt is megfelelően tudjuk alkalmazni." A következőkben összefoglaljuk a Szabályozáskomplexitás kötetben leírtak átvételével a három normarend viszonyát: A normarendek elválasztásának szükségszerűségére példaként említhetjük, hogy a látszattal ellentétben a ,, Ne ölj!" szabály nem pontosan ugyanazt jelenti a jog, az erkölcs és a vallás normarendjében. A jogban az, saki mást megöl" büntetendő, feltéve, hogy cselekménye veszélyes a társadalomra. Egy magzat megölése vagy az eutanázia ugyan emberölés, de egyes jogrendek normarendjében mégsem válik emberöléssé, büntetőjogi tényállássá, mert a jogalkotó ennek nem tulajdonít társadalomra való veszélyes58 Stammler, Rudolf: Theory of Justice (transl. Isaac Husik), https://archive.org/stream/RudolfSta mmler1925 Theory OfJustice/Rudolf_Stammler%20(1925)%20Theory%200f%20Justice_djvu.txt (Letöltés: 2017. december 20.) 59 Köbel Szilvia: Az állami és a felekezeti egyházjog alapjai, Budapest, Patrocinium, 2019. + Al +
