Page 40 [40]
OCR
A JOG, VALLÁS, ERKÖLCS FOGALMAINAK LÁTSZÓLAGOS KÖZÖS HALMAZA A normák együttes alkalmazása Látszólag kézenfekvő az a fejlődéstörténet, amellyel a mai jogértelmezésig eljutunk. Eszerint a felfogás szerint a primitív ember először azt képzelte, Isten a jogalkotó, egyúttal ő határozza meg az erkölcs szabályait is. Ezt követte az az időszak, amelyben az emberek úgy gondolták, , Isten a hatalmát delegálta" a fejedelemnek, aki Isten nevében lett jogalkotó és az erkölcsök legfőbb őre."" Aztán a felvilágosult ember , kinőtt a kiskorúságából", és először az észre, majd a hatalom és a pénz médiumára építve létrehozza azt a jogot, amely lényegét tekintve magába foglalja a hit és az erkölcs szabályait egyaránt. Az ezen a jogrenden túlmutató hitek és erkölcsök pedig már nem jelentették a közösség érdemi dolgait. Mára jutott el a gondolkodás odáig, hogy felismerje: tévút, ha a jog az erkölcs és a vallás szabályait ki akarja váltani, vagy azokat egyszerűen ki akarja zárni az érvényes normák világából. Ehelyett a feladat a háromféle norma egyensúlyának a megtalálása, amelyben a jog, az erkölcs és a vallás, mint három teljesen önálló, ám a közösséget alkotó emberben (találkozásban) összekapcsolt valóság alapozza meg a társadalmat. Ebben az esetben nyugodtan elfogadhatjuk Luhmann kijelentését arra vonatkozólag, hogy csak a jog képes megmondani, mi a jog és mi a jogtalanság, azonban azt is világosan kell látni, hogy ehhez a jogfogalomhoz szükség van még egy önálló erkölcs és vallásfogalomra is, hiszen ezek a fogalmak tudják meghatározni azt, hogy ki az ember, akiért (és akitől) a jog is származik. Amíg nyugaton a jog, erkölcs és vallás szétválasztása az utóbbi két fogalom értelemből való kizárásához vezetett, addig a vallási jogokban ennek fordítottja történt. A vallás olvasztotta magába a jog és erkölcs fogalmait, vallási jog formájában. A kérdésben még mindig Max Webernek az 1900as évek elején kidolgozott vallásfenomenológiája az irányadó, különösen a kétkötetes Gazdaság és társadalom című munkájában megfogalmazottak, amelyek a maga korukban valóban úttörő jelentőségűek voltak. A munka kiemelkedő törekvése, hogy megpróbálta külön-külön értelmezni a vallás, erkölcs, gazdaság jelentését. A mai vallásközi párbeszédben is jelentős szerepe lehet annak, hogy tisztázódjanak az egyes normák közti viszonyok. Meg kell tudni magyarázni, hogy a muszlim vallásról keresztényre áttérő ember kivégzése nem Isten akarata, hanem a közösség egy hibás önvédelmi mechanizmusa, 56 A hatalom és a vallás kérdéseinek összefüggéseiről: Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék története, Budapest, Osiris, 1996. + 39 +
