Oldal 38 [38]
OCR
A JOG, VALLÁS, ERKÖLCS FOGALMAINAK LÁTSZÓLAGOS KÖZÖS HALMAZA Árnyaltabb a helyzet az ortopraxis szintjén. Itt már korántsem a tiszta, személyes , találkozás" határozza meg a viszonyokat, hanem háborúba keveredik a hatalom akarása, az ész egyeduralma vagy a hit kizárólagossága is. A vallási közösségek, az azonos szokású csoportok vagy éppen a politika résztvevői a saját rendszerük kódjai szerint igyekeznek minél nagyobb hatalmat koncentrálni. Ez persze folyamatosan azzal is jár, hogy az egyes normarendek egymás közvetlen befolyásolására is törekszenek. A szokások, a lobbiérdekek hatnak a politikára, a politika a vallási közösségekre, a vallási közösségek a szokásokra. Előfordulhat, hogy egyik vagy másik rendszer szinte teljes egészében magába olvasztja a másikat. Így keletkeznek a vallásháborúk, vagy ettől próbál meg kötelező érvényű lenni az értéksemleges erkölcs. Hans Kelsen megállapítja, hogy a jog és az erkölcs között az egyetlen közös vonás az lehet, hogy mindkettő norma, azonban tartalmilag nem lehetnek azonosak, mivel szerinte több morál illetve abszolút igazságosság létezhet. Csak egy vallás közbejötte abszolutizálhatná végérvényesen az erkölcsöt és a jogot.? Ez viszont nem elvárható a modern társadalomban. Mivel Kelsennél sem történt meg a világos elválasztás, sőt az igazságosság és az erkölcs fogalmait tévedésből a vallás fogalma alá rendeli, eljut oda, hogy minden mérce relativ. Az ember feladata pedig, hogy együtt tudjon élni ezzel a relativitással. Ezzel a gondolattal egészen addig nem is volt semmi baj, amíg nem diktátorok állították fel abszolútként saját relatív erkölcsi mércéjüket például a második világháború alatt faji kérdésekben, vagy amíg valamelyik egyházi közösség nem tekintette saját magát és vallását egyedül üdvözítőnek, leigázva ezzel más kultúrákat. Az egyensúly megőrzéséhez feltétlenül fontos a vallási, erkölcsi, jogi identitás világos kijelölése és megőrzése. Ha gyengül az ortodoxia, értelmetlenségre van ítélve az ortopraxis küzdelme.?? Ez olyan empirikus tény, amelyet semmilyen társadalmi diskurzusban nem lehet figyelmen kívül hagyni. 52 Karácsony András: Jogfilozófia és társadalomelmélet, Budapest, Pallas Stúdió — Attraktor, 2000, 41. Sajátos, hogy az 1900-as évek első felében a jog és erkölcs elválasztását látták a jogpozitivizmus vívmányának; valójában nem elválasztásról volt szó, hanem arról, hogy a jog maga alá próbálta gyűrni az erkölcsöt, elvéve ezen utóbbi társadalomformáló jelentőségét. Horváth Barna: Az erkölcsi norma termeszete, Märiabesnyö-Gödöllö, Attraktor, 2005, 143-144. 53 A keresztények hite szerint a kereszténység győzelemre rendeltetett. Ehhez a győzelemhez a kereszten, a hiten és szereteten, nem a földi háborún át vezet az út. Ha keresztényként nem becsüljük az életet, ha nincsenek utódaink, ha nem vállaljuk a keresztény küldetést, azok fognak diadalmaskodni, akik még a győztes háborúkban látják az üdvösségüket. + 37 +
