Oldal 35 [35]
OCR
I. ALAPFOGALMAK akarat. A jogban az akarat elsődlegesen a hatalmon (uralmon?) keresztül jelenik meg. A jog az emberek között jelöl ki hatalmi viszonyokat, nevez meg jogosultakat és kötelezetteket. A jog eredeti értelmében, a társadalmi ortodoxiában igazságos, mindenkinek megadja azt, ami neki jár. Azzal együtt, hogy a jog a társadalmi rend alapja, az erény pedig a joghoz kapcsolódó erényként értelmezhető." A jog célja a társadalmi rend egyértelmű meghatározása és fenntartása, ha szükséges, akár szankciók alkalmazásával is. Brentano megfogalmazásában: ,,[...] Arndts pandektákat tartalmazó tankönyve szerint például a jog xaz akarat uralma valamely tárgy felett« [...] a jogi tekintélyek [...] nem vetik fel [...], hogy az egyedi akarat miképpen működik saját jogkörében [...] A jog az egyes ember erőinek zavartalanul szabad, jogilag biztosított működése a legfőbb jó szolgálatában." A definíció ugyan nem teljesen ellentmondásmentes, két dologra azonban rávilágít: egyrészt a jognak kötődnie kell valamiféle feltétlen bizonyossághoz az igazságot illetően, másrészt szükséges, hogy a jogot alkalmazó egyén vagy közösség rendelkezzék erkölcsi tudattal. (A jövőben fontos kérdés lesz, hogy az automatizált, gépi tanuláson alapuló jogi döntések mennyiben lesznek képesek az imént említett kritériumnak megfelelni? Egészen pontosan ki kell majd jelölni, hogy az objektívnak tűnő [gépi] döntések jog-bizonyosságáért fel lehet-e áldozni az igazságosság eszményét.) A kérdés pontosításában legtovább Alexandre P. D" Entréves jutott, aki megállapítja, hogy a jogszabály erkölcs alá rendelése meghaladott és elfogadhatatlan, azonban a természetjog — mint a szabályozáskomplexitás egy módja - létének felismerése a jog és erkölcs összekeverése helyett arra irányítja a figyelmet, hogy magának a jognak is van az erkölcsi kötelezettségtől eltérő, de attól nem elszakított jellege." Ez a jelleg pedig magából az emberből, mint a jog és erkölcs igazi céljából fakad. A jog ortopraxisa a jog fogalmát nem az igazságosság, hanem gyakran a hatalom irányából értelmezi. A jog így könnyen politikává alakul. A politika által kijelölt tekintélyek határozzák meg, hogy mi a jog, és rendelnek erőt a jog végrehajtásához. Az már csak technikai kérdés, hogy a politika az általa kijelölt jogalkotó tekintélyt isteni akarathoz, erkölcsi legitimáci12 A továbbiakban a hatalom fogalmat használjuk az uralom fogalmára is. A weberi különbségtételt itt nem tekintjük relevánsnak. 133 Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része, Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 1998, 130-131. 44 Brentano, Franz: Az erkölcsi ismeret eredete, Budapest, Kossuth, 1994, 125-126. 15 D’Entréves, Alexandre: A természetjog, in Varga Csaba (szerk.): Jog és filozófia, Budapest, Osiris, 1998, 197. + 34 +
