Oldal 32 [32]
OCR
AZ ALAPVETŐ NORMARENDEK: JOG, VALLÁS, ERKÖLCS elhatárolás megtörtént. A jog mint önálló entitás akár az erkölcstől is függetlenül meghatározásra került. Ha azonban mélyebben szemügyre vesszük a kérdést, rögvest kiderül, hogy a vallások szent könyveiben szereplő parancsok, , törvények" nem tekinthetők sem közvetlen erkölcsi, sem jogi szabályoknak. Ezeket a parancsokat a gyakorlati törvénymagyarázók tették ténylegesen alkalmazható szabályokká. Dőreség lenne azt gondolni, hogy a vallási szabályok (parancsok, törvények) megtartását követően bárkinek is joga keletkezne Istennel szemben. A vallásnak nem ez a lényege. Minden vallás lényege, hogy az Isten az emberhez hajol — és nem forditva.*° Kierkegaard világosan fogalmaz: , Istennel szemben soha nem lehet igazunk." Ha ugyanis szeretünk valakit, akkor mindig azt akarjuk, hogy neki legyen igaza velünk szemben, és még fokozottabban van ez így az istenszeretettel. A vallás a hit személyes elköteleződésére épülő egzisztenciális kötődés a Teremtőhöz. Éppen ezért kell minden esetben elkerülni a vallás ortodoxiájának külső vizsgálatát. Az ember egzisztenciális tapasztalata miatt kockázatos konfliktusokat a vallás elveihez visszavezetni. Természetesen a vallás gyakorlata, praxisa már egy másik kérdés lehet. A vallás társadalmi ortopraxisának megnyilvánulási helyei a vallási közösségek, mondhatjuk az egyház(ak). Az egyházakban az azonos vallású emberek a maguk emberi módján alakítják ki azokat a szabályokat, amelyek az istenükhöz kötik őket. Az egyház azonban sosem azonos a vallás tiszta lényegével. Az ortopraxisnak természetesen az ortodoxia igazságait kellene szolgálnia a gyakorlatban. Hogy ez milyen mértékben valósul meg, már konkrét jogi és etikai kérdés is lehet. Az államnak feladata a vallás gyakorlatát felügyelni, de éppenséggel az is előfordulhat, hogy egyes vallási parancsok nem felelnek meg az egyén morális meggyőződésének. Az egyház fordítja le gyakorlatra azt a kötelességet, hogy az egyén ragaszkodjon 35 Hogyan lehetne például az alábbi szavakat akár tisztán erkölcsi, akár jogi kategóriaként értelmezni - annak ellenére, hogy szerepel köztük a ,parancs" szó. s, És most halld, Izrael! Mi mást kíván tőled az Úr, a te Istened, mint azt, hogy féld az Urat, a te Istenedet? Járj az Úr útjain, szeresd őt, és szolgálj a te Uradnak, Istenednek teljes szívedből és teljes lelkedből! Tartsd meg az Úr parancsait és rendeléseit, amelyeket ma adok neked, hogy jó dolgod legyen! Nézd, az Úré az ég, a magasságos ég, a föld és minden, ami rajta van! Mégis a ti atyáitokat kedvelte és szerette az Úr. Az ő utódaikat, vagyis titeket választott ki minden nép közül, miként ez ma nyilvánvaló előttetek. Metéljétek tehát körül szíveteket, és ne keményítsétek meg nyakatokat, mert az Úr, a ti Istenetek a legfelségesebb Isten, a legnagyobb Úr, nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki nem néz sem személyre, sem ajándékra. Igazságot szolgáltat árvának és özvegynek, szereti a jövevényt, élelmet és ruházatot ad nekik. Szeressétek ti is a jövevényeket, mert egykor ti is azok voltatok Egyiptom földjén! Féld a te Uradat, Istenedet, csak őneki szolgálj, őhozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdj! Ő a te dicsőséged és a te Istened! Ő művelte azokat a nagy és félelmetes dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott." (2Móz 10,12-21) +3] +
