Page 24 [24]
OCR
AZ ÉRTÉK MAGA A MŰKÖDÉS a moralitás vagy erkölcs ápolását megpróbáljuk az alkotmányra vagy az alkotmánybírókra bízni. Az erkölcs és a morál fogalmai ugyanis különböznek a jog fogalmaitól. A jog csak annyiban , erkölcsös", amennyiben erkölcsösek a jogalkotók és jogalkalmazók. Mit kezdhetünk mégis a jogban megjelenő erkölcsi tartalmú fogalmakkal? Azokat csak mint ,,rendszerhibakat”, , fertőzéseket" kell kezelnünk, vagy el kell fogadnunk, hogy a jog kommunikációs terében megjelenik egy másfajta kommunikáció is? Mindez csak úgy lehetséges, hogy mindkét kommunikáció célja az ember (és nem a szerepei) érdeke. Önmagában az egyes alrendszerek szerepeket erőltetnek az egyénre és a közösségre egyaránt. Pontosan ezért van szükség arra, hogy a különböző alrendszerek (mégiscsak létező) kommunikációja rávilágítson arra, ami a szerepek mögött van. Bibó István szerint az abszolút etikai értékek tehát a szubjektív erkölcsi élményeken, majd a relatív érvényességű, objektiválódott erkölcsi szabályokon keresztül hatolnak be a jogba, s adják annak etikai tartalmát. Bibó felfogásában ezért a jog nem bír saját a priori értékkel, hanem csupán funkcionalitásában válik értékessé, amennyiben az erkölcsi szabályok által közvetített etikai értékeket hatékonyan képes érvényesíteni. A jog értékelésének alapja így a hatékonyság aspektusa lesz, ami azonban — összefüggésben az objektivációknak a közösség lelki egyensúlyának fenntartásában játszott szerepével —, éppen az egyéni morális élmények szintjén válik , mérhetővé". A jog tehát a maga igazolását az elsődleges erkölcsi tapasztalatokból nyeri." Mindez rendkívül érdekes vizsgálati terület az állam és az egyén viszonyában -— a jog alrendszeréből kiindulva, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy Bibó elmélete pontosan az ellenkezője annak a rendszerelméletnek, amivel Luhmann a multikulturális társadalmat kívánta megalapozni. Pontosabban Bibó az erkölcsöt nem patológiás diszfunkcióként, hanem a kommunikációt lehetővé tevő szükségszerűségként fogta fel. 26 Az etikai megítélés nem jogilag transzcendens értékelése jogi tényeknek, hanem oly normatív tényező, mely elevenen részt vesz abban, hogy bizonyos tények jogi tényekké válnak-e vagy sem. Nem a jogi érvényesség kivirágzott, magasrendű formáit támadja vagy erősíti meg, hanem annak elsődleges jogi élményekbe ágyazott gyökereit vágja el, vagy tartja életben." Bibó István: Jogerő, jogi tévedhetetlenség, szuverenitás, in Dénes Iván Zoltán (szerk.): Az államhatalmak elválasztása. Bibó István munkái 1., Budapest, Argumentum — Bibó István Szellemi Műhely, 2011, 270. 27 H. Szilágyi István: Etika, erkölcs és jog Bibó István bölcseletében, http://tollelege.elte.hu/sites/ default/files/articles/hszilagyiveg.zsa .pdf (Letöltés: 2017. október 26.) + 23 +
