Oldal 15 [15]
OCR
I. ALAPFOGALMAK a jog bonyolult összefüggésrendszereire is. Mindenekelőtt azonban az egyén és a közösség viszonyát kell megvizsgálnunk. A közjó és a magánjó kérdése az antik filozófiai hagyományban nem választható el egymástól. Platón világosan megfogalmazta Az Állam című munkájában, hogy az egyén csak másokkal együtt boldogulhat, a közösséget összetartó igazságosság kérdését, a közösség együttműködésén keresztül, az államban tanulmányozhatjuk a leghatékonyabban. Ezt a gondolatot erősíti meg Platón tanítványa, Arisztotelész is, aki már valamivel gyakorlatiasabban közelített a kérdéshez: , Minthogy minden városállamban egy bizonyos fajta közösséget ismerhetünk fel, s minden közösség nyilván valami közjó megvalósítására alakult [...] a legfőbb jó elérésére elsősorban mégis az a legfelsőbbrendű közösség törekszik, amely a többit mind magában foglalja. Ez pedig az, amit városállamnak nevezünk, vagyis az állami közösség." A közösséget, amely a városállamban ölt testet, Arisztotelész a legfőbb jó elérése céljából létrejött közösségnek tartja. Teljesen egyértelmű, hogy a közjó meghaladja az egyének javát ebben a felfogásban. Mindezt részleteiben a következőkkel támasztotta alá: Először is azok kényszerülnek társulni, akik egymás nélkül nem tudnak meglenni, pl. a nő és a férfi nemzés céljából [...] azután a biztonság céljából. Nos, e két közösségből először is háznép keletkezik, az ezután következő első olyan közösség, mely több háznépből áll, s nem napi szükségletek kielégítésére alakult: a falu. Valójában éppen az a többi élőlénnyel szemben az ember sajátossága, hogy ő az egyedüli, aki felfogja a jót és a rosszat, az igazságost és az igazságtalant, márpedig éppen azokból, akik erre képesek, jön létre a család és az állam. Sőt a természetnél fogva az állam a háznépnél és mindegyikünknél előbbre való. Hiszen az egész szükségszerűen előbbre való, mint a rész [...] Arisztotelésznél az egyre komplexebb szerveződési szintek egyre értékesebb társadalmat jelentenek. Az egyén a közösségében tudja leghatékonyabban kibontakoztatni önmagát, mint állami életre hivatott élőlény. A több faluból álló közösség a városállam, amely — hogy úgy mondjam — már eléri a teljes, önmagában való elegendőség (autarkeia) szintjét, s míg létrejöttének célja az élet, fennmaradásának célja a boldog élet [...] Ezen túl pedig : Arisztotelész: Politika, I. 1252, Budapest, Gondolat, 1994, 5. 5 Uo., 1252 a, 8. + 14°
