Oldal 8 [8]
OCR
ELŐSZÓ Három évvel ezelőtt a Károli Gáspár Református Egyetem Jogtörténeti, Jogelméleti és Egyházjogi Tanszékének munkatársai — kapcsolódva a Nemzeti Közszolgálati Egyetem pályázati projektjéhez — a közigazgatási bíráskodás hazai történetének elvi alapú, átfogó elemzésére vállalkoztak. A kutatási terv tartalmának meghatározásában szerepet játszott, hogy az aktuális törvényhozási feladatok között előkelő helyen szerepelt a szervezetileg önálló közigazgatási bíráskodás megvalósításának gondolata. Szakmai közösségünk esélyt látott arra, hogy szerepünk lehet a 19. századi jogállamiságért folytatott egykori modernizáló törekvések bemutatásában, és a régen várt intézményi reform tartalmának alakításában is. A kutatás ezzel együtt tudományos igényű volt, a közigazgatási jogvédelem hazai múltját, hivatásrendi és aktuális dogmatikai kérdéseit fogta át. A közigazgatási jogvédelem magyarországi kialakulása és intézményesülése azóta is egyike a sokat vitatott közigazgatás-dogmatikai és bíráskodáselméleti kérdéseknek. Kutatócsoportunk új dimenziókat keresve a történeti fejlődés ívét napjainkig kívánta kiterjeszteni. Célzott tudományos analízisünk tárgyszerű megközelítést ígért: kiterjedt olyan levéltári forrásbázisok feldolgozására is, amelyek érintetlenek voltak, és vizsgálat alá vonta a lényegében feldolgozatlan legújabb kori, 1945 utáni időszakot is. Az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésének történeti alkotmányunk vívmányaira történő utalása tudományos programunknak aktuális közpolitikai fontosságot tulajdonított. Ezért is vizsgáltuk, hogy a hazai közigazgatási bíráskodásra vonatkozó törvények (1883. évi XLIII., 1896. évi XXVI. tc.) történelmi alkotmányunk részét képezik-e, továbbá azt is, hogy e normák a korabeli terminológia szerint alap- vagy sarkalatos törvénynek tekinthetők-e. A kutatás keretében kísérletet tettünk egy alkotmányossági vívmány-teszt összeállítására.
