Oldal 219 [219]
OCR
EPILÓGUS dikastérionok olyan jogilag képzetlen tömeget képviseltek a bírák padján, akik előtt a logikus, racionális, szakszerű jogi érvelés kudarcra lett volna ítélve. A véletlenszerűen bíróvá avanzsált, nap mint nap sorsolás útján kiválasztott polgárok az athéni démos széles rétegeit képviselték. A kiválasztás külső eljárási formái ugyan igyekeztek kiküszöbölni a mindennapos korrupciót, a peres felek általi megvesztegetés lehetőségét, de az esküdtek tömege politikailag mégis könnyen manipulálható maradt. A dikastérionok diszfunkciós jelenségei feltehetően nagyban hozzájárultak Sókratés tragédiájához: a kora legbölcsebb emberének tartott gondolkodót , szavai miatt" halálra ítélték és végre is hajtották az ítéletet. Az athéni demokráciáról aligha lehet értekezni Platón és Aristotelés tanainak legalább érintőleges tárgyalása nélkül. Az ő műveik betekintést engednek a polis mint államforma ideológiai megalapozottságának és működésének részleteibe — akár egy ideális állam ideális társadalmi-politikai szabályrendszerébe ötvözve a ,jó gyakorlatokat", akár a korabeli államberendezkedések szakszerű összehasonlító értékelését kínálva. Nomos és társadalom -— a jó törvény a társadalmi együttélés, az állam szükségszerű alapja, az önkéntes jogkövetés elősegítője és a jó állam legfontosabb attribútuma. Figyelemre méltó, hogy mindkét filozófus mérsékelten viszonyult a demokrácia Kr. e. 4. századi athéni modelljéhez, és a túlhajtott népképviselet helyett jól képzett szakértők (filozófusok, államférfiak) kezébe kívánták adni a kormányrudat. Az athéni állami feladatok mindennapos működtetésének világába kalauzol a közjogi szerződésekről szóló fejezet. A Kr. e. 4. századi, kőbe vésett felirat (SEG 48,96) egy olyan törvény szövegét örökíti meg, amely három kléruchos-sziget természetben beszedett gabonaadójáról szól. A törvény a nagy mennyiségű gabona Athénba fuvarozásának szerződési feltételeit tette közzé: bármely fuvarozási vállalkozó jelentkezhetett a stélén szabályozott liciteljárásban, hogy bizonyos mennyiségű gabona tengeri és szárazföldi fuvarozására szerződjön az állammal. A gabonatörvény átgondolt megszövegezése paradigmatikus értékű a közjogi szerződések, és általában a polis kormányzati-igazgatási működési elvei szempontjából. Az utolsó fejezet visszatér a dikastérionok mindennapjaihoz: Démosthenés Leptinés elleni beszéde a törvényhozás demokratikus koncepciójának működését szemlélteti, amely néha viharos vagy egyenesen kaotikus méreteket öltött. A perbeszéd tárgyalása előtt az esküdtbíróságok , legdemokratikusabb" működési szabályai kerülnek ismertetésre: a centralizált bírósági épülettömb és a kifinomult kiválasztási procedúra voltak hivatottak a korrupció maradéktalan kiküszöbölésére. Démosthenés és Leptinés tárgyaló+ 218 +
