Oldal 216 [216]
OCR
EPILÓGUS ——— 93 Az ókor egyik legnevezetesebb és az európai kultúra állam- és jogfelfogására évezredeken át döntő befolyást gyakorló államkoncepciója Athén polisa volt, amely a Kr. e. 7. századtól egyre inkább a hellén világ politikai és kulturális központjává vált. Az athéniak törvényhozási és törvénykezési mechanizmusai képezték a hellenisztikus monarchiák, majd a római principatus fundamentumát is. A görög filozófia és állambölcselet szellemi vonulata segítette elő a római köz- és magánjog magas szintre emelkedését, amely a rendszerezett jogi gondolkodás és jogászi érvelés alapját képezi napjainkig. Jelen tanulmány szerény kísérlet arra, hogy ezen jelentős vívmányok feltérképezése révén betekintést adjon Athén törvényhozási és igazságszolgáltatási gépezetének működésébe. Aristotelés kifejti, hogy az állami életben megnyilvánuló igazságosság két részből tevődik össze: egyik része , természetszerű", másik része pedig ntôrvényen alapulé”.? A természetszerű igazságosság jellemzője, hogy az mindenütt, minden állam- és jogrendben egyaránt érvényesül, azaz nem kötődik szorosan az adott állam (polis) pozitív jogához, aktuális törvényeihez. A törvényen alapuló igazságosság ezzel szemben az adott közösség törvényhozásán alapszik, azaz érvénye attól függ, hogy az adott államban törvényerőre emelték-e. Az aristotelési etika axiómája, hogy a természet, a természetes ész (naturalis ratio) felette állhat a kodifikált jogrendnek, azt felülírhatja. Jelen tanulmány a törvényen alapuló igazságosságot vizsgálja, annak érvényesülését az athéni állam történetileg különböző korszakaiban. A törvényen alapuló igazságosság egyik izgalmas kérdése a jog és állam, azaz a törvényhozás, törvénykezés és államrend dialektikus kölcsönhatása, amely a mindenkori társadalmi kontextus egyik meghatározó dinamizmusa. A törvényen alapuló igazságosság, az írott jogon alapuló jogrendszer alapkövét kétségkívül Drakón rakta le Athénban a Kr. e. 621-ben beterjesz769 Arist. NE 1134b. s 215 +
