Oldal 184 [184]
OCR
4.. Jó ÁLLAM — JÓ KORMÁNYZÁS — DEMOKRÁCIA démosból, hanem a polgárok egy szűkebb listájából sorsolva. Az archónokat a Kr. e. 6. századtól 487-ig választották, majd 487 után egy listából sorsolták." De Kr. e. 403-tól Aristoteles koräig mar minden magisträtust, beleértve az archónokat is, sorsolás útján jelöltek ki." Aristotelés tetszetős periodizációja kétségeket ébreszt a mai olvasóban. Nem valószínű, hogy Drakón korában tényleg sorsolás útján töltöttek volna be bármely állami tisztséget, és Solón idejére nézve sem hangzik meggyőzőnek ez a feltevés." Ha valóban alkalmazták volna a sorsolást az archaikus korban, az inkább szakrális okokra és nem demokratikus elvekre lenne visszavezethető: a sorshúzást az istenek irányítják, azaz a polis vezetői nem emberi-politikai akarat, hanem az istenek szándéka szerint kerültek kiválasztásra."? Valószínűnek látszik azonban, hogy Aristotelés némileg anakronisztikusan a Kr. e. 4. századi athéni politikai gyakorlatot vetíti vissza a nagy törvényhozók, Drakón és Solón korába. Korának politikai vitáihoz próbál ezáltal érveket szolgáltatni, a széles bázisú közvetlen képviseletre épülő demokratikus intézményrendszer védelmében."? A tisztségek viselése nincs vagyoni cenzushoz kötve, azaz a legszegényebbek is részt vehetnek a kormányzásban." Ennek érdekében a rászorulóknak fizetést, napidíjat is folyósít az állam. Egyik polgár sem viselheti a tisztséget többször egymás után; a rotáció a demokratikus kormányzás egyik fontos jellemzője. A hivatalviselés rövid időtartamú, tipikusan egy évig terjed. Az igazságszolgáltatásban szintén minden polgár részt vesz, azaz a bírákat is sorsolják, és a nagy létszámú esküdtszékek többségi szavazattal hoznak ítéletet. A demokrácia hátrányait jól látja a filozófus: „Mivel pedig az oligarchiät a születes, a gazdagság és a műveltség határozza meg, a demokráciát ezeknek éppen az ellentétei: egyszerű származás, szegénység, kétkezi munka." Aristotelés ,praktikus filozófiája" új fejezetet nyitott a filozófia és államelmélet történetében. Korszakalkotó jelentőségű az emberi cselekvés mozgatórugóit modellező tana is. Az empíriából kiinduló gyakorlati 64 Arist. Ath. pol. 22,5. 650 Hansen: The Athenian Democracy, 49-50 és 229 sqq. 1 Uo., 50 és 231 sqq. 652 Anthony Andrewes: The Growth of the Athenian State, Cambridge Ancient History, vol. 3, 1982/3, 386. Hansen: The Athenian Democracy, 49-51. A szélsőséges demokrácia romboló tendenciáihoz vö. Hansen: The Ahenian Democracy, 73-74. 655 Arist. Pol. 1317b. 653 654 s 183 ¢
