Seite 182 [182]
OCR
4.. Jó ÁLLAM — JÓ KORMÁNYZÁS — DEMOKRÁCIA Ugyanakkor Aristotelés sem a demokráciát tartja a legjobb államformának. Sokkal inkább a monarchia, azaz a felvilágosult, törvénytisztelő, a közösség érdekeit szem előtt tartó királyság pártján áll. Sőt, míg Platón a ,jó" és ,rossz" demokráciáról beszél, Aristotelés kifejezetten a , rossz", elfajult, eltorzult államformát illeti a dérokratia névvel. A ,jó" többségi uralom nála a politeia; tehát az államrend általánosan használt, elterjedt görög nevét , kölcsönzi" a ,jó többségi uralom" megnevezésére." Platénhoz hasonléan Aristotelés is beépít egy hetedik kategóriát az államformák rendszerébe. Platón az ideális államot állította mintaállamként a csúcsra, ezzel szemben Aristotelés az oligarchia és a demokrácia főbb vonásait harmonikusan egyesítő, , kevert" vagy , összetett elvű" állami berendezkedést favorizálja. Hangsúlyozza, hogy a szegényebb rétegek részvételét a közhatalom gyakorlásában anyagi ellenszolgáltatás révén lehetővé kell tenni, de avagyonosok továbbra is , fizetés" nélkül kötelesek hivatalt vállalni, a közügyekben eljárni. Hasonló alapelvek mentén kell a törvényhozásban (népgyűlés) és az igazságszolgáltatásban is egyensúlyt biztosítani a vagyonos és szegény rétegek képviseletében. Aristotelés az alkotmányok elemzésekor számos történelmi példát idéz, azaz itt is az empíriából indul ki. Spárta, Kréta, Karthágó és más korabeli államok berendezkedését ábrázolja kritikusan, hogy a lehető legjobb államrend jellemzőit kiszűrje. Az arisztokrácia és demokrácia elemeinek összepárosításából létrehozható , összetett elvű állam" (synkrasis) modelljét egyébként néhány emberöltővel korábban már Ihukydidés is ajánlotta. Érdekes megfigyelni, hogy tanítása nagy hatást gyakorolt a római államelméletre, amely különösen Cicero munkáiban érhető tetten. Néhány szóval érdemes kitérni még arra, hogy Aristotelés hogyan jellemzi a demokráciát. Ő is kiemeli, hogy a demokrácia legfőbb jellemzője a szabadság: Az arisztokrácia fő jellemvonása, hogy a megbecsülést erény szerint juttatja; az arisztokrácia mértéke ugyanis az erény, míg az oligarchiáé a gazdagság, s a demokráciáé a szabadság (a többségi elv valamennyiben megvan, az oligarchiában, az arisztokráciában és a demokráciában egyaránt a kormányzásban részt vevők többsége dönt). A legtöbb városállam tehát voltaképpen a politeia egyik formájának számít, de csupán az összetett elvű alkotmány veszi figyelembe a vagyonost és a vagyontalant, a gazdagságot és a szabadságot [...], 645 Ehrenberg: Der Staat, 65-66. + 181 +
