Oldal 171 [171]
OCR
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA igazságosság formái is: más az igazságosság a szülők és gyermekek [...], s más a polgárok között." Aristotelés hangsúlyozza, hogy az állam számos kisebb közösséget integrál, amelyek valamilyen sajátosan hasznos dologért egyesülnek. Az államban a törvényhozó feladata annak szem előtt tartása, hogy , csak az az igazságos dolog, ami mindenkinek egyaránt hasznos." A kisebb közösségek az állami közösségnek alárendelve léteznek, mert , az állami közösség nem csupán a pillanatnyi haszon elérésére törekszik, hanem figyelmét az egész életre kiterjeszti." Aristotelés szerint az állammal foglalkozó tudomány a legmagasabb rangú tudomány. Abból indul ki, hogy minden tudomány célja a jó megismerése; , minden mesterség és vizsgálódás [...] valami jóra irányul"? Azért a jó megismerése a célunk, hogy a jó és igazságos (kalon kai dikaion) mércéje szerint élhessünk. Ezért a , legfőbb és leginkább vezető tudomány" az allamtudomany: ,,ez szabja meg ugyanis, hogy milyen tudományokra van szükség a városállamokban, s hogy melyeket és milyen fokig kell mindenkinek tanulnia.”° A társadalom által sokra becsült és hasznos képességek, például a hadtudomány, a gazdaságtudomány vagy a retorika is az államtudomány része, annak függvénye, mert , a többi tudományt mind felhasználja, sőt ezen fölül még törvénykezik is arról, hogy mit kell tennünk, s mitől kell tartózkodnunk, természetes, hogy az államtudomány végcélja magában foglalja a többi tudomány céljait is, úgyhogy ez a cél az ember számára való jó." A fentiekből is látszik, hogy Aristotelés számos ponton Platón gondolatmenetét fejleszti tovább az állam lényegéről és fejlődésének stációiról. De nem az ideális állam stagnáló víziójában hisz, hanem éppen azt hangsúlyozza, hogy minden állam életében állandó változásra, reformokra van szükség. Ugyanakkor vigyázni kell a reformok és a hagyomány értékeinek megőrzése közti egyensúly fenntartására. Többször hangsúlyozza, hogy a hagyomány per se nem különös érték, hiszen a jót és hasznosat kell keresni, annak megvalósítására törekedni — és ez a cél felülírhatja a hagyományt. Ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik a reálpolitika, Athén korabeli demokratikus államrendjének vissza-visszatérő kritikája."? Aristotelés gyakran hangoztatja, hogy korának demokráciája fegyelmezetlen és 598 Arist. NE 1160a. Itt és a következőkben Szabó Miklós fordítása. 599 Arist. NE 1094a-b; Cohen: Law, Violence, 36—39. 00 Aristotelés tanainak a római magánjogra gyakorolt hatásáról vö. Pólay: A római jogászok, 35 sqq. 601 Arist. NE 1094b. 602 Cohen: Law, Violence, 36. +170 +
