OCR
POLIS ÉS IGAZGATÁS: KÖZJOGI SZERZŐDÉSEK utazok." Az ókori vicc jól érzékelteti, hogy a szerződésben kikötött kockázatallokáció mindig is kihatott az adott szerződésből fakadó ellenszolgáltatás mértékére: a vételár vagy a fuvardíj magasabb, ha a szerződő partner átvállalja a kockázatot. A vicc pikantériája abban rejlik, hogy a kapitány a , biztosítási jellegű díjszabás" ellenében a túlélést persze nem tudta garantálni. A rómaiak győztes hadvezére, Mummius is feltehetően görög szerződési formulát használt, amikor Kr. e. 146-ban, Korinthos elfoglalása után az értékes műtárgyakból álló hadizsákmány behajózását, azaz tengeri úton Rómába szállítását szervezte." A hajóskapitányokkal kötött szerződésbe ugyanis beemelt egy klauzulát, amely a kockázatallokációt szabályozta: si eas perdidissent, novas eos reddituros."? A római társadalom művelt, elit rétege jót nevetett az együgyű hadvezér jogban való járatlanságán. Ez a klauzula ugyanis csak a helyettesíthető dolgok generikus szolgáltatásánál alkalmazható eredményesen (például bor vagy gabona fuvarozására kötött szerződésekben), de egyedi művészeti alkotások esetén, amelyek értéke a magas szintű, megismételhetetlen művészi munkában rejlik (azaz jogilag helyettesíthetetlen dolgokról van szó) nevetséges ezen klauzula alkalmazása. A tanulságos anekdota ugyanakkor újfent azt igazolja, hogy az állami szervek által kötött szerződésekben általában elterjedt volt a tengeri veszély lex contractus útján való áthárítása a szerződő partnerre, fuvarozási szerződés esetén a fuvarozóra. A tói heautu kindynói kifejezés gyakran előfordul az egyiptomi papiruszokon ránk maradt gabonafuvarozási állami szerződésekben is, bár a rendelkezésre álló dokumentumok az itt vizsgált korszaknál három-négyszáz évvel későbbiek, azaz Egyiptom római korszakából származnak.?? Ez a klauzula ott (is) az állam és a hajóskapitány közötti veszélyviselést szabályozza, azaz a , tengeri veszélyből" eredő károkat áthárítja a fuvarozókra. Ha a rakomány hajótörés vagy viharkár miatt megsemmisül vagy súlyosan károsodik, az állammal szerződő fuvaros kártérítésre köteles. A hajó elsüllyedése esetén a fuvarozó tehát , minden veszélyt" visel: a hajó és a rakomány pusztulásából eredő károk egyaránt őt terhelik. 520 Vell. Pat. 1,13,4: Mummius tam rudis fuit ut capta Corintho, cum maximorum artificium perfectas manibus tabulas ac statuas in Italiam portandas locaret, iuberet praedici conducentibus, si eas perdidissent, novas eos reddituros. Non tamen puto dubites, Vinici, quin magis pro re publica fuerit manere adhuc rudem Corinthiorum intellectum quam in tantum ea intellegi, et quin hac prudentia illa imprudentia decori publico fuerit convenientior. 521 Vell. Pat. 1,15,4; v6. Biirge: Der Witz, 394 sqq. 522 Igy például P.Lond. II 301, p. 256 (=M.Chr. 140), Kr. u. 138-161; P.Hamb. I 74, Kr. u. 173-174, P.Oxy. XVII 2125, Kr. u. 220-221. s 154 +