OCR
3. NoMoS ÉS TÁRSADALOM Platón büntetési koncepciójának értékelése tehát nem egységes. Az értékelések ellentmondásaira magyarázatot adhat, hogy az ókori eszmék nem felelnek meg a modern büntetőjogi kategóriáknak. Figyelembe kell venni, hogy az állam fogalma, a polis és a polgár viszonya is erősen eltér a modern felfogástól. Eltérő modell alapján működött az ókorban az igazságszolgáltatás is, mivel a mai bírósági szervezethez hasonló apparátust sem a magán-, sem a büntetőjog területén nem ismertek. A büntetőjog az ókori jogrendszerekben nem számított tisztán közjogi jellegűnek; a magánjogi bűncselekményeknél a szankció a sértettnek fizetett büntetési összegből állt, amely egészen más büntetési célt képviselt, mint a modern jogrendszerek büntetései. A közjogi bűncselekmények elkövetése esetén ugyanakkor a legsúlyosabb szankciók — halálbüntetés, illetve száműzetés — kerültek alkalmazásra. A Gorgiast a modern szerzők Platón második, úgynevezett átmeneti alkotói korszakába sorolják, míg a Törvények az utolsó műve, amely csak halála után került kiadásra. Jellemző, hogy egyes problémákat Platón életműve során többször is tárgyalt, és véleményét az adott kérdésről korai írásaihoz képest később esetleg módosította; ezért a Gorgias és a Törvények büntetéselmélete nem feltétlenül harmonizál. Gorgias mítosza a bűnös lelkek megbüntetéséről szól. Platón szerint a bűnös lelkek betegek, ezért a büntetés célja elsődlegesen a meggyógyításuk. A bűnösök vagy már a földi életben, vagy a túlvilágon nyerik el büntetésüket. A filozófus felfogásában tehát az ,,emberi” és az , isteni" jog komplex rendszert alkot." Akár az emberi társadalom igazságszolgáltató szervei, akár az istenek szabják ki a büntetést, a jobbá válás fájdalmas folyamat eredményeképpen következik be: A bűnhődő - éspedig jogosan bűnhődő - lélek erre vagy megjavul, és így maga látja bűnhődése hasznát, vagy legalább például szolgál másoknak, hogy szenvedéseitől megrémülve jobb útra térjenek. Akiknek hasznára válik az isten s ember rárótta bűnhődés, azok orvosolható hibákat követtek el, de csak fájdalom és bánat árán szerezhetik meg ezek is az engesztelést, a földön csakúgy, mint az Alvilágban; más módon nem szabadulhatnak az igazságtalanságtól."?" A legtöbb lélek tehát gyógyítható: a helyesen alkalmazott büntetés célzott hatása az elkövető megjavítása. A szankció nem csupán a megtorlást, a társadalmi béke helyreállítását, hanem az elkövető nevelését, reszocializá#0 Trevor J. Saunders: Plato’s Penal Code, Oxford, Clarendon Press, 1991, 197. “1 Plat. Gorg. 525b. Itt és a következőkben is Péterfy Jenő fordítása. s 129 "