Oldal 119 [119]
OCR
A POLIS FILOZÓFIÁJA azaz alkalmasnak tartotta őket akár a fegyveres szolgálatra vagy a filozófusi (állami vezetői) életpályára is. Platón szerint csak akkor valósulhat meg az ideális állam, ha az állam vezetését a filozófusok veszik át. Ez a vágyálom a történelemben csak ritkán teljesült. Előfordult ugyan néhány kiemelkedő történelmi személyiség, aki a platóni értelemben vett filozófiai nevelésben részesült és nagy urlakodóvá vált. Köztudott, hogy például Nagy Sándort Aristotelés gondos és tudományos alapokon nyugvó nevelésben részesítette, vagy hogy Marcus Aurelius elmélyült filozófiai munkákat írt. Ugyanakkor Nero a legtipikusabb ellenpélda, aki Seneca iránymutatásával kiváló tudományos és művészeti nevelésben részesült, ennek ellenére vérengző, igazságtalan zsarnokká vált. Platón a filozófusok személyes elhivatottságát is vizsgálja, és kijelenti, hogy akár kényszer árán is rá kell szorítani őket a kormányzásra: A mi kötelességünk tehát, hogy a legtehetségesebb polgárainkat rákényszerítsük, hogy elérkezzenek ahhoz a tanulmányhoz, amelyet fentebb a legmagasabb rendűnek mondtunk, azaz meglássák a jót, s megtegyék ama felfelé vivő utat; s ha ezt megtették, és már elég világosan látnak, ne engedjük meg nekik azt, amit manapság megengednek nekik. — Ugyan mit? — Azt, hogy végleg ott maradjanak, s ne akarjanak újból leszállani ama börtönlakókhoz, s ne akarjanak részt venni az ő nyomorúságukban és kitüntetéseikben, akár értéktelenek ezek, akár értékesek." Platón itt egy örök problémára tapint rá, amit az értelmiség felelősségének szoktunk nevezni. A szellem embere visszahúzódhat-e az ,elefántcsonttoronyba", elfordulhat-e a társadalmi valóság mindennapos gondjaitól, a politika napi viharaitól azt vallva, hogy inkább csak a tudománynak vagy művészetnek él? Kötelesek vagyunk-e életünket legalább részben hazánk, államunk szolgálatába állítani? Etikus-e az apolitikus, kozmopolita, aközösségért nem áldozó , filozófusi" élet? Platón válasza erre egyértelműen: nem. Most is mestere, Sókratés szájába adja érveit: , Már megint elfelejtetted, kedves barátom, hogy a mi törvényünknek nem az a fontos, hogy az állam egyvalamely rétegének különösen jó dolga legyen, hanem ezt a jót az egész államban igyekszik megvalósítani, amennyiben a polgárokat szép szóval vagy kényszerrel 379 Plat. rep. 519d. s 118 ¢
