Seite 116 [116]
OCR
2. AZ IDEÁLIS ÁLLAM KONCEPCIÓJA Platón szigorúan elkülönített osztályokra bontja a társadalmat, de mégsem merev kasztrendszert ajánl. Alapjában a társadalmi mobilitás híve: maga a születés senkit ne predesztináljon semmilyen magasabb vezetői tevékenységre. A nevelés során megmutatkozó egyéni tehetség alapján kell eldönteni, hogy ki és hol lehet a leghasznosabb az állam számára. Az viszont kétségtelen, hogy Platón rossznak tartja kora Athénjának politikai rendjét, amelyben az állami tisztségek betöltőit sorsolás útján választották ki, azaz bármely athéni polgár (születésétől és műveltségétől függetlenül) elvileg bármilyen magas vezetői pozícióba kerülhetett. Platón szerint az állam vezetése magas fokú művészet, tudomány, amit csak gondos és szorgalmas tanulással lehet elsajátítani és csak képzetten szabad gyakorolni." A harmadik könyv államérdekből a kulturális élet szigorú felügyeletét tanácsolja. A cenzúra döntse el még azt is, hogy a polgárok mit olvashatnak. A zenének fontos nevelő szerepet tulajdonít, de támogatandó és elutasítandó (kártékony) fajtára osztja a zenei műveket. Érdekes, hogy a színházat (amely az akkori világban nagyon népszerű és politikai színezetű volt) egyenesen be akarja tiltani, mert szerinte szükségtelenül felkavarja az indulatokat. A zene jelentőségének kiemelése a nevelésben már egyes szofistáknál is jelentkezett. Később Polybios és a neoplatonisták nyomán a középkori államelméletek is építenek a zenei nevelésre, ,jó" és , rossz" zene között különbséget téve (angyali és ördögi zene). Platón ideális államában államérdekből korlátoznák a fényűzést is: a drága ételek fogyasztása, pazarló lakomák rendezése jogellenes cselekménynek számítana. Ez a gondolat a modern olvasó számára utópikusnak tűnhet, de fényűzést korlátozó törvények számos görög polis, sőt a republikánus Róma pozitív jogában is léteztek. Meglepő, hogy Platón a fényűzés kategóriájába sorolja a drága orvosok gyógyászati tevékenységét is: hangsúlyozza, hogy a gyógyíthatatlan betegeket hagyni kell békében meghalni, nem szabad őket mesterségesen életben tartani." Platón szemében az állam annyira fontos intézménynek számít, hogy államérdekből még a kegyes hazugságokat is hasznosnak és megengedettnek tartja: Meg aztán az igazságot is nagy becsben kell tartani. Mert ha helyes volt előbbi megállípításunk, tehát ha igaz az, hogy az isteneknek nem hajt hasznot 30 Winfried Knoch: Die Strafbestimmungen in Platons Nomoi, Wiesbaden, Harrassowitz Verlag, 1960, 19. 571 Ez a gondolat később a római bölcselőknél is visszatér, vö. Cicero Att. 16,7 vagy Suet. Aug. 99 érvelését. * 115 +
