OCR
1. PLATÓN — IDEA, POLITIKA ES REALITAS és Szicíliában járt. Szicíliai kalandja példaértékű, mert jól mutatja a filozófia és a politikai hatalom közti áthidalhatatlan szakadékot: I. Dionysios, Syrakusai uralkodója magához hívatta az akkor már híres, idősödő mestert, és a kormányzás alapelveiről konzultált vele. Platón szemrehányásokat tett neki, majd azt tanácsolta, hogy cselekedeteiben ne az egyéni haszonszerzés, hanem nemes erkölcsi értékek vezessék." A tyrannos hirtelen haragra gerjedt a kioktatás miatt, és azonnal ki akarta végeztetni a filozófust. Csak barátainak tiltakozása térítette el ettől, de mégis kegyetlen bosszút állt: átadta Platónt a spártai követnek azzal a megbízással, hogy adja el rabszolgának. A spártaiak tényleg hajójukra vetették és Aigina szigetére hurcolták, ahol az eladandó rabszolgák közé állították a piactéren. Platónnak az volt a szerencséje, hogy egy ottani filozófus felismerte, megvásárolta, majd felszabadította és hazaküldte Athénba. Szerencsés megmenekülése után, Kr. e. 387-ben alapította legendássá vált filozófiai iskoláját, amelynek székhelye a városfalakon kívül elterülő, Akadémos attikai héros nevét viselő liget lett — innen ered a mai napig használatos Akadémia elnevezés a tudományok székhelyére. A Platón által alapított Akadémia évszázadokig virágzott, az ókori tudomány és műveltség jelképévé vált, amely még több mint ezer év múltán is csodálatra késztette a reneszánsz, majd a klasszicista Európa szellemi világát. Jó példa erre Raffaello híres festménye: a neves művész 1508-ban pápai megbízásra fogott a kép elkészítéséhez, amelynek középpontjában Platón alakja látható (a művészettörténészek szerint Leonardo da Vinci arcvonásaival). Jellemző, hogy az idős filozófus az ég felé mutat ujjával — ezzel is utalva korszakalkotó utópista elméletére az ideákról. Ez az elmélet alapvetően korának két súlyos válságára reflektál: az államra vonatkozó elméletek válsága és Athén politikai válsága.?? Athén az állandó perzsa fenyegetés, a peloponnésosi háború, majd a makedón befolyás előretörése árnyékában igyekezett egyensúlyozni, megőrizni politikai rendszerének vívmányait. A kontextushoz tartozik, hogy Athén felnőtt férfi polgárainak száma húszezer és harmincezer körül mozgott abban az időben; az athéni demokrácia néven ismert államrend erre a létszámra volt kidolgozva, ezen keretek között tudott viszonylag jól működni." 357 Vö. ehhez a ponthoz Ehrenberg: Der Staat, 165. 358 A korszakhoz vö. Gschnitzer: Griechische Sozialgeschichte, 132, aki Athén és Spárta küzdelmét, a poloponne&sosi häborüt „furchtbarer Zusammenstoss” gyanänt jellemzi (Kr. e. 431-404). A häború borzalmairól írja Ihukydidés 5,84, hogy az ember állati természetét hívta életre. 359 Arist. NE 1170b; vö. Gschnitzer: Griechische Sozialgeschichte, 133. s 111"