Seite 110 [110]
OCR
3. SÓKRATÉS TRAGÉDIÁJA Könnyen belátható, hogy ez a hallatlan pimaszság még jobban ellene szította a bírákat, akik erre már nagy többséggel (háromszázhatvanan) a halálbüntetés mellett voksoltak. A halálos ítélet kihirdetése után Sókratésnek még lett volna lehetősége elmenekülni. Tanítványai is igyekeztek meggyőzni, hogy mentse az életét; sokan segítettek volna elszöktetni. Sókratés azonban hallani sem akart a menekülésről. Mindig is mélyen tisztelte a polis törvényeit, és azt vallotta, hogy a törvényeket minden körülmények között követni kell. Az egyén azonosuljon a polis-szal, ne kérdőjelezze meg a legitim törvényeket — és akár a rossz törvénynek és a hibás ítéletnek is vesse alá magát engedelmesen. Ezért Sókratés számára csak egy út állt nyitva, a méregpohár kiürítése. Sókratés működése az athéni állam virágkorára esett, amikor bármely polgár közvetlenül részt vehetett a kormányzásban-igazgatásban, és az athéni társadalom politikai, művészeti kreativitása a csúcspontjára ért. A közvetlen demokrácia eredményeképpen az individuum azonosult államával, és az önkéntes jogkövetés éppen Sókratés személyében odáig vezetett, hogy a polis igazságszolgáltatásának politikai motívumoktól vezérelt, de a legitim demokratikus eljárási formák betartásával hozott ítéletét is abszolút követendőnek tartotta. A formálisan legális, jogszerű ítélet alól nem akart kibúvót keresni, még az Athén archaikus korától kezdve elismert és minden főbenjáró ügyben bevádoltnak nyitva álló menekülés, a száműzetésbe vonulás révén sem. Sókratés olyan mértékig volt a demokrácia gyermeke, Athén büszke, meggyőződéses polgára, hogy számára saját polisán kívül nem létezhetett emberhez méltó élet.?"" 354 Victor Ehrenberg: Der Staat der Griechen, Zürich, Artemis Verlag, 1965, 296-297: „Selbst in den Jahren von Gefahr und Niederlage und unter banausischen Führern aus dem gewerblichen Mittelstand liess [...] die Vitalität und Schöpferkraft der Athener nicht nach. Das künstlerisch reichste [...] Gebäude auf der Akropolis, das Erechtheion, wurde in den letzten Jahren des Peloponnesischen Krieges gebaut. In die gleiche Zeit fällt das Wirken des Sokrates, der die Treue zu seiner Polis und der Freiheit seines Denkens mit dem Tode büsste; die Politiker der Demokratie klagten ihn an, und das Volk fällte das Todesurteil.”
