Oldal 109 [109]
OCR
ATHÉN VÁLSÁGBAN — SOKRATES FULLANKJAI pontok felébreszthették bennük a félelmet egy esetleges újabb politikai zűrzavartól. Ezt a helyzetet, az athéniak mélyen ülő félelmeit és gyűlöletét Aischinés így kommntálta: , Miután Sókratést, a szofistát halálra ítélték, mert annak a Kritiasnak volt a tanítója, aki a Harmincak tagjaként részt vett a demokracia eltorlésében [...]”*°! Sdkratés politikailag kompromittalódott, mert tanítványai a demokraták ellenségeivé váltak. A démosból kisorsolt bírák ezt jól tudták, és a mestert a tanítványok alapján ítélték meg. Erre az általános félelemre építettek a vádlók, Melétos és két társa. A demokraták támadásba lendültek Sókratés ellen, mert a filozófus napról napra megszégyenítette őket tudatlanságuk és demagógiájuk miatt. Azt is látták, hogy Sókratés egyre nagyobb befolyással bír az arisztokrata ifjak körében, akiket tanítása egyre inkább az együgyű helyi politikusok ellen hangol.?? Sókratés provokatív lénye és tanai vezethettek a fatális eredményhez. Nemcsak barátai, de ellenségei is meglepődtek, amikor kihirdették a szavazatszámlálás végösszegét: a bírák viszonylag kis többsége, kétszáznyolcvan szavazat az ötszázegyből, bűnösnek találta Sókratést a vádpontokban.??? Az első szavazást még egy második is követte: határozni kellett a marasztalt vádlottra kiszabandó szankcióról. A görög peres eljárás szabályai szerint a szankcióra is a peres felek, a vádlók és a vádlott tettek javaslatot — majd a bírák szavaztak, hogy melyik javaslatot fogadják el. A vádlók már keresetükben is a halálbüntetés kiszabását kérték; most is ezt indítványozták. Ezek után a bírák Sókratés ellenjavaslatára vártak, valószínűleg száműzetésre vagy magas pénzbírságra számítva (mintegy enyhítésként) második beszédében. Joggal tételezhető fel, hogy Sókratés konform viselkedése esetén a bírák az enyhébb büntetésre szavaztak volna. De nem így történt! Sókratés annyira fölháborodott az első szavazás eredményén, hogy újfent provokatívan reagált: büntetéskiszabás helyett kitüntetést indítványozott magának. A dikastérion nyilván azt várta, hogy tetemes pénzbírságot indítványoz a halálbüntetés ellenében. Ezzel szemben az elítélt azt kérte a bíráktól, hogy szavazzák meg neki a Prytaneionban élete végéig az állami költségen való napi díszlakomát — ami ebben az időben az egyik legmagasabb politikai kitüntetésnek számított Athénban. 35. a Aischinés, Trimarchos ellen 173. V6. Vilmos: ,,Gyilkos...”, 41. Maga Sókratés hangoztatta többször, hogy a beszéd manipulalhat, és azt is, hogy tetteinkért meg kell fizetnünk, vö. Könczöl: Ítélkezés, 109—111. Hansen: The Trial, 18 kiemeli, hogy valójában nem harminc bíró szavazatáról van szó, hanem ötvenkilenc vagy hatvan szavazat adta a többséget, hisz az ötszázegy fős esküdtszéki létszám a kiindulási alap. 35. S 35. a + 108 +
