Seite 108 [108]
OCR
3. SÓKRATÉS TRAGÉDIÁJA Sókratés pozícióját nem segítette, hogy szinte sértetten reagált a tárgyaláson, néha egyensen fennhéjázóan reflektált a vád állításaira. A feltehetően zömmel alacsony sorból származó bírákat bizonyosan nem lelkesítette az ebben a kontextusban arrogáns kijelentés, hogy a híres delphoi jóshely szerint ő korának legbölcsebb embere. Az athéniak Sókratést barátainak és tanítványainak tettei alapján ítélték meg, és veszélyesnek találták. A gazdag, arisztokrata családból származó ifjak okítása, filozófiai és logikai tételeken történő kiművelése a politikai zavargások emlékét és jövőbeli kockázatát jelentették számukra, hiszen az arisztokrácia mindig az oligarchia híve maradt. A bírák végighallgatták a vád- és védőbeszédet, és a beszédek részét képező tanúvallomásokat, amelyek az érdekelt peres fél megfogalmazásában, az írnok által felolvasva hangzottak el." Ezt követően egyenként az urnákhoz járultak és leadták szavazatukat: az urnába dobott szavazókövecscsel fejezték ki, hogy a felperes vagy az alperes javára döntenek-e. Majd a szavazatokat összeszámolták: akire többen szavaztak, az nyerte meg a pert. Az ítélet azonnal jogerőre emelkedett, fellebbezésre nem volt lehetőség." Ebben a túlhajtottan demokratikus jogszolgáltatási modellben nagy szerepet játszott a , szubjektív elem", a jogilag képzetlen bírák személyisége és erkölcsi felfogása. A szubjektivitást a nagyszámú esküdtszék, mint reprezentatív testület alkalmazásával próbálták kiküszöbölni. De a válságos politikai időszakban folyó, politikai színezetű perekben a csoportdinamika szükségszerűen az objektivitás ellen hatott. Nyilvánvalóan ez történt Sókratés esetében is. A megdöbbentő ítélet megszületésében az is szerepet játszhatott, hogy a per éppen Kr. e. 399-ben folyt." Alig néhány év telt el a hosszú és kegyetlen peloponnésosi háború befejeződése óta.?" Az athéni polgárok idegei még nem heverték ki a törvényes rend összeomlását, a szűnni nem akaró politikai viszályokat, a létbizonytalanságot. A Sókratés elleni vád34” Az asebeia-perekhez vö. Robert W. Wallace: Private Lifes and Public Enemies. Freedom of Thought in Classical Athens, in Alan L. Boegehold — Adele Scafuro (eds.): Athenian Identity and Civic Ideology, Baltimore, John Hopkins University Press, 1994, 127 sqq.; Hansen: The Trial, 24-26. 348 "Thür: Das Prinzip der Fairness, 132-133; Boegehold: The Lawcourts, 27-30; Harrison: The Law of Athens, 97 sqq.; Adriaan Lanni: Relevance in Athenian Curts, in Michael Gagarin — David Cohen (eds.): The Cambridge Companion to Ancient Greek Law, Cambridge, Cambridge University Press, 2005, 115 sqq. Christian Meier: Der Sokrates-Prozess, in Uwe Schultz (Hg.): Grosse Prozesse. Recht und Gerechtigkeit in der Geschichte, Miinchen, C. H. Beck Verlag, 1997, 21 sqq. 350 A háború köztudottan Kr. e. 431—404 között dúlt. 34 © + 107 +
