Seite 106 [106]
OCR
3. SÓKRATÉS TRAGÉDIÁJA Magán a tárgyaláson Melétos lépett fel a vádbeszéddel, míg két társa, Lykón és Anytos úgynevezett synégoroi, segítők" voltak, akik Melétos vádbeszédét egy-egy kisebb szónoklattal egészítették ki." A kereseti kérelmet először az archón basileus elé terjesztették, aki az illetékesség és a formális előfeltételek megvizsgálásáért felelt az úgynevezett , előkészítő" eljárásban (anakrísis, a kettéosztott peres eljárás első szakasza, amely az illetékes állami tisztségviselő előtt folyt). Az archón basileus feladata volt a tárgyalási nap kitűzése, a felek esküjének (diómosia) elrendelése és a peres iratok továbbítása az esküdtszék felé. Úgy tűnik, hogy a hivatalban lévő archón basileus szemében a Sókratés elleni per nem képviselt különösebb politikai súlyt, mert a tárgyalást egy ötszázegy főből álló esküdtbíróság elé utalta, holott a nagy politikai horderejű pereket ezeregy vagy ezerötszázegy esküdt előtt tárgyalták akkoriban. Az írnokok a hivatalosan rögzített keresetet fatáblára másolták, és nyilvánosan kifüggesztették: bármely athéni polgár elolvashatta a vádat, és tájékozódhatott a nyilvános tárgyalás napjáról. A források szerint két fő vádpont volt olvasható azon az ominózus fatáblán: , Sókratés jogellenesen cselekszik, mert nem azokban az istenekben hisz, amelyeket a város tisztel, hanem más, új démonokat akar bevezetni; ezen kívül jogellenesen jár el, mert megrontja az ifjúságot; ezért a büntetése halál legyen."??? Melétos vádbeszédét annak bizonygatására építette, hogy Sókratés megrontotta az ifjúságot, mert az istenek és Athén demokratikus intézményrendszere ellen lázította őket. Ezen túl illegális jövendőmondóként is működött, hisz mindig a daimonionjaira hivatkozott, azokra hallgatott." Anytos mint synegoros szintén azt hangsúlyozta, hogy Sókratés az ifjúságot a demokratikus államberendezkedés, az állami szervek rosszindulatú kritikájával meg akarta rontotani. Mesterkedése valójában a politikai rendszer megdöntésére irányult." Az athéni peres eljárás szabályai szerint a tárgyalás esküdtbírák előtt folyt, ők döntöttek a bűnösségről vagy ártatlanságról. Amint arra fent már kitértünk, laikus bírákról volt szó, akiket a nép közül az adott tárgyalási napra sorsolás útján választottak ki. ue 37 V6. Scholz: Der Prozess, 158; Hansen: The Trial, 16. Melétos ezer drachma pénzbírságot kockaztatott, ha az ítélethozatalnál nem érte volna el a leadott szavazatok egyötödét. A perre vonatkozó dokumentációt viaszos táblán rögzítették, vö. Scholz: Der Prozess, 158. #39 Diog. Laert. 2,40. Vö. Cohen: The Prosecution, 203 sqq. 340 Plat. Apol. 26D; Xen. Mem. 1,1,12—15. 341 Plat. Apol. 23E. 338 + 105 +
