Oldal 105 [105]
OCR
ATHÉN VÁLSÁGBAN — SOKRATES FULLANKJAI töltötte, ahol számítása szerint a legtöbb emberrel találkozhatott. Jobbára beszélt is, az érdeklődők pedig meghallgathattäk.”?”” Köztudott, hogy Athénban akkoriban (főleg a szofisták körében) elterjedt a pénzért való tanítás, de Sókratés sohasem fogadott el pénzt a tanítványaitól, még akkor sem, amikor elszegényedett. Más városokba és országokba sem utazott, hogy az ottani szokásokat, törvényeket vagy embereket tanulmányozza. Szerinte az emberi természet, Athén társadalma annyi tanulmányozandó problémát kínált, hogy fölösleges lett volna máshol keresni az igazságot. Sókratés mindig hangoztatta, hogy ő tudja, tisztában van vele, hogy mennyi mindent nem tud, ezért arra kíváncsi, hogy legalább mások, a beszélgetőpartnerei, tudnak-e valamit. Delphoiban, a hellén világ , köldökének", azaz középpontjának számító jóshelyen az orákulum kinyilvánította, hogy Sókratés korának legbölcsebb embere. A filozófus hírhedtté vált , beszélgetéseiben" folyton összemérte következetes logikáját és gondolkodásának gyorsaságát partnereivel. Tevékenysége annyira szokatlan, irritáló, ugyanakkor domináns volt, hogy — hangadó athéni demokrata politikusok ösztönzésére — Kr. e. 399-ben vádat emeltek ellene (graphé asebeias).??? Melétos, Lykón és Anytos, akik a vádat képviselték, három vádpontba sűrítették a Sókratés elleni általános ellenszenvet: állították, hogy a filozófus nem hisz Athén isteneiben, új isteneket akar bevezetni, és megrontja az ifjúságot. Az ,istentelenség" (asebeia) nagyon súlyos vád volt, amit halállal fenyegetett a törvény.?? Sókratés ebben a veszélyes helyzetben sem változtatott stílusán: a bírósági tárgyaláson is provokált, gúnyolta vádlóit: , Hogyan hatott rátok, athéni férfiak, vádlóim beszéde, nem tudom; én bizony magam is kis híján beléjük feledkeztem, olyan meggyőzően beszéltek. Ámbár igazat úgyszólván semmit sem mondtak." 382 Xen. Mem. 1,10; Németh György fordítása. 333 A vádemelésre Lachés archónsága idején, a Kr. e. 400-399. évben került sor. Maga a tárgyalás a téli idédszakra, azzaz 399-re esett; v6. Hansen: The Trial, 16. Melétos, Melétos fia az archón basileushoz fordult, aki a vallási ügyeket felügyelte; vö. Peter Scholz: Der Prozess gegen Sokrates. Ein ,,Siindenfall” der athenischen Demokratie?, in Leonard Burckhardt - Jürgen von Ungern-Sternberg (Hg.): Grosse Prozesse im antiken Athen, München, C. H. Beck Verlag, 2000, 157. A vädlök személyéhez vö. John K. Davies: Athenian Propertied Families, 600-300 B.C., Oxford, Clarendon Press, 1971, 40 sqq.; Sökrates perehez Könczöl: Legal Rhetoric, 20-23. Vö. Diog. Laert. 2,40. Stone: Der Prozess, 208-214 elmélkedik Sókratés vádlóiról, különösen részletesen ír Anytos személyéről és lehetséges motívumairól; a témához vö. Scholz: Der Prozess, 157-158. Plat. Apol. 17a. {x} 33: 8 33: a 33 a s 104 +
