OCR
2. DIKASTERION ES DISZFUNKCIO Ezzel az elkápráztató bőkezűséggel Periklés nem tudott versenyezni, hisz sokkal szerényebb anyagi háttérrel rendelkezett. Az arisztokratikus nagyvonalúság helyett ezért úgy igyekezett a démos kedvében járni, hogy az állami bevételekből fizetést ígért a bíráknak. A szabadon szedhető gyümölcsök és a pazarló liturgikus felajánlások politikai ellensúlya a törvénykezés demokratizálása, széles népi bázisra helyezése volt -— és az is figyelmet érdemel, hogy Periklés számítása bevált, a politikai taktika jól működött. Milyen társadalmi jelenségekkel magyarázható Periklés bírósági reformjának sikere? A bíróságok korábban is viszonylag nagy létszámú testületek gyanánt működtek. Már Drakón törvényeiben láttuk, hogy legalább ötvenegy ephetés vagy egyensen a másfélszázas létszámú bulé döntött az emberölési perekben. Az esküdtbírói székre való pályázás azonban a gazdagok időtöltése maradt, mert a bírói tiszt ellátását tiszteletbeli feladatként, ingyenesen vállalták. Ezért csak a felső társadalmi réteg férfi tagjai engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy naphosszat más polgárok peres ügyeivel foglalkozzanak. A földművelésből családjukat eltartó polgárok kénytelenek voltak kétkezi munkával a gazdaságukban tevékenykedni; nem ülhettek dologidőben a bírák padján. Anyagi eszközeik szűkössége miatt le kellett mondaniuk politikai jogaik gyakorlásáról, így a bírósági tárgyalások lefolytatása és az ítélethozatal gyakorlatilag az arisztokrata elit kezében összpontosult, ami esetenként komoly társadalmi feszültséghez vezetett. Ezen a helyzeten változtatott gyökeresen Periklés, amikor bevezette a bírák fizetését. Aristotelés hangsúlyozza, hogy ezzel a kisemberek régi vágyát váltotta valóra. A bírák fizetése ugyanis nem azt jelentette, hogy szakképzett bírákat alkalmaztak volna, akik foglalkozásszerűen látták el az ítélkezést. Nem, továbbra is nagy létszámú esküdtek, laikusokból álló testületek hoztak ítéletet. De Periklés reformja következtében a bírósági tárgyaláson , leszolgált" nap után minden esküdtként közreműködő polgár kezéhez azonnal, készpénzben kifizettek egy szerény összeget, amely egy athéni kézműves egynapi keresetének felelt meg. Periklés számára ez az újítás nagy népszerűséget eredményezett. Ugyanakkor Aristotelés már ezen , demokratizálás" hátrányaira is rámutat: az esküdtté válásért a démos olyan rétegeiből versengtek a polgárok, akiknek értékrendje, tárgyilagossága és erkölcsi hozzáállása nem volt a társadalom egészét tekintve követendőnek nevezhető. Mär Aristoteles is felhivja a figyelmet a korrupciös kockäzatra: „Ezek utän elharapödzott a vesztegetes is, amire az első példát Anytos nyújtotta a pylosi hadvezérsége után. Mikor +09 +