Page 97 [97]
OCR
ATHÉN VÁLSÁGBAN — SOKRATES FULLANKJAI politikai környezetet teremt, amely a jólét záloga. A görög demokrácia alapvető jellemzője a szakirodalom szerint a kormányzók és a kormányzottak identitása: uralkodók és alattvalók elválaszthatatlan egységet képeznek, hisz az egy évre a legmagasabb tisztségbe emelkedő polgár a következő évben szükségszerűen elhagyja hivatalát, és alárendeli magát az yegész” uralmanak.*” A polis a politai, a polgarok állama. Ez a felfogás már abban is kifejeződik, hogy az egyes görög polisok mint városállamok neve a polgáraik összességét jelzi, például oi Athenaioi, hé métropolis tón Lakedaimonion.*” A görög demokrácia egyik nagy vívmánya a szavazatok számlálása és az individuum önkéntes alávetése a többségi döntésnek. A szavazatszámlálás a modern szemlélő számára annyira kézenfekvőnek tűnik, hogy magától értetődőnek veszi. A többségi szavazat döntő szerepe azonban nem volt mindig természetes alapelv; az ókori görögöknek köszönhetjük a modern demokráciáknak ezt az alapvető jellemzőjét." A görög állambölcselők később aritmetikus és geometrikus egyenlőség között különböztettek: az aritmetikus egyenlőségnél a szavazatokat pusztán számszerűségük alapján vetették össze, míg a geometrikusnäl súlyozták.??? Ebben a politikai rendszerben a népgyűlés volt a legfőbb népképviseleti szerv. Sókratés egyszer arra a kérdésre, hogy milyen társadalmi rétegből tevődik össze a népgyűlés, azt a választ adta, hogy cipészekből, ácsokból, kovácsokból, parasztokból, kereskedőkből és szatócsokból."? A kézművesek és alsóbb néposztályok ezen uralmára vezethető vissza Alkibiadés egyik legendás mondása, mely szerint az athéni demokrácia egy , vitathatatlan esztelenség", hisz az állam kormányzását sorsolás útján, véletlenszerűen kiválasztott polgárokra bízta, akik ráadásul évente váltakoztak." 309 Hans Schaefer: Politische Ordnung und individuelle Freiheit im Griechentum, in Fritz Gschnitzer (Hg.): Zur griechischen Staatskunde, Darmstadt, WBG, 1969, 139. 310 Thukydidés 3,92; Herod. 8,31; vö. Victor Ehrenberg: Der Staat der Griechen, Stuttgart, Artemis Verlag, 1965, 107. Jakob A. O. Larsen: Die Entstehung und Bedeutung der Stimmenzählung, in Fritz Gschnitzer (Hg.): Zur griechischen Staatskunde, Darmstadt, WBG, 1969, 184: „Der Brauch, bei politischen Versammlungen eine formelle Abstimmung vorzunehmen und die Stimmen abzuzählen, ist eine der Erfindungen, die, sind sie erst einmal gemacht, so auf der Hand zu liegen scheinen, dass 31 man sie immer fiir selbstverstandlich halt [...] dennoch fiele es schwer, eine einzelne Neuerung anzuführen, die Entwicklung politischer Institutionen tiefgreifender beeinflusst hat.” Plut. 484b; Plat. Georg. 508a; vö. Demandt: Der Idealstaat, 39: „Unterschiedliche Leistung spiegelt sich in unterschiedlichem Vermögen. Eine Gleichheit des Besitzes hat Perikles offenbar nicht angestrebt, die ökonomische Ungleichheit wird nicht bedauert oder entschuldigt.” 313 Xen. Mem. 3,7,6. Vö. Arnold H. M. Jones: Wie funktionierte die athenische Demokratie?, in Fritz Gschnitzer (Hg.): Zur griechischen Staatskunde, Darmstadt, WBG, 1969, 235. 34 Thukydidés 6,89,6. Vö. Jones: Wie funktionierte, 219. 31. DS + 96 +
